Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Mai grúz költők versei (Ágh István, Babirák Hajnalka, Baka István, Tandori Dezső, Tóth Bálint, Veress Miklós fordításai)

Bolnisz számos oroszlánja...

Az én földem mindétiglan — fácánfcafcas iszínpompája, szívesemnek áll örömmel, irigyam válhat lilára!

Nem fukarkodik az isten olajával főm megáldja, vasait vertem, két kezemmel épült meg az istenháza.

Bolnisz számos oroszlánja

lelk'emből lett faragása,

aranyvert

szőlőkereszten

megkeresztelt nő hajszála,

fiú áll a

szőlőprésen,

kardot faragtam .markába, ha már kisgyerekkorától a napnyugatát vérben látja.

Víziszömyet vágtam karddal, s dídot, lezget,* s csaptam a belső pogányra, szentek könyvét égethették,

szőlőnk irthatták hiába.

Szomszédom is ellenem tart, esküvője tanújára.

Ha az lén fajtám nem öl meg, más ellenség jöttét bánja. Engemef a gondom itt tárt, nem sandít a szemem másra, apránként ikéll védelmeznem földed, hazám,

Támár királyné hazája.

Alki borom elfogadja,

övé a bátyám kabátja, kinek nem kell

Kaukázusi harcias népek