Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT CSÁTH GÉZA - Kovács Éva: Csáth Géza korai novelláinak stílusvizsgálata (tanulmány)

„A villamoskocsik sietve, de halkan érkeznek. Körülnéznek és továbbgördülnek. A lámpásaik kék, lila, sárga, piros fénye olyan kedves és csodálatos, hogy . .. csaknem mosolygásra ingerel.”

A novella kulcsszava és „alapszíne” egyébként a köd. (Nem véletlen, hogy a század- forduló Íróit „ködlovagoknak” nevezték. Vö.: Ködlovagok. Szerk. Thurzó Gábor. 1941.).

A változatosságra törekvés, újdonságigény a szókincs más területein is érződik. Csáth kedveli a hangutánzó és hangfestő szavakat, a Fekete csöndben ezek: nyögő sóhajtás, bömböl, bömbölés, csikorog, zihál, hörgő, rikácsol; illetve kénes, undok, irtózatos, rémség, halálsápadt, sóvárogva néz, végigvonszol, röhög, vonaglik, stb.

Vonzódik a választékos kifejezésekhez: Nyúlánk fiatalember, modorukban világ- fias szívesség, intelligens emberfajták karaktere, sajátos növényvilág tenyészet; üvegfestmény, bolondítóan tökéletes, erotikus Wagner, isteni zene stb. (Vk, T)

Zenei szakkifejezések tömege fordul elő a Tavaszok és a Tavaszi ouverture című novellákban: triolás mozgások, septim-hang, fortisszimo, crescendo, akkord, moll, monochord; melódia, pásztorsíp, vonósok stb.

Idegen szavak is fel-felbukkannak, de többnyire kerüli használatukat: parfüm, moralista, szuggesztió, zsoké, stb.

Tájelemeket alig használ, archaikus szavakat sem: előfordul ugyan az ispán, csendőr (Fcs), a kantavivő lány, díszmagyaros vitéz (T), de a vizsgált novellákra ezek a rétegek nem jellemzők.

Vannak egyedi szóalkotásai is: elcsenevészedett szánalmas mellkosár, kilumpol- tan, a köd megvastagodása, deszkapaplan, kőépítőszekrény stb.

A szerkesztés, a syntaxis területén még szembetűnőbb a konvenciókkal való szakítás, az újítás, frissítés igénye. Gyakori impresszionista eljárás, hogy a melléknévből képzett főnév -val, -vei, ragot vesz fel és állapothatározóként szerepel a mondatban:

„És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag sörtehajjal és gonosz, élő félelmes szemekkel."

„Apám meg édesanyám ... álomtalan, üres arccal néztek egymásra.”

„Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal." (Fcs)

„hurkot vágó fogdmeg csapatával és ketreckocsijával” (T)

„mind világosabban értem a harmonikus alapgondolatot, a c-moll akkordot, a szenvedélyes, jó és bátor septimhanggal, a h-val.” (T)

A konkrét főnevek, melléknevek elvonttá tétele is gyakori, ilyenkor szófajvál- tás történik;

„Sötét szemei mindig a messzeségbe néztek.” (Fcs)

„Mert Beethoven egy boldogtalan örökös, nagy és nagyszerű kamasz mindvégig, aki boldogtalanságát dicsőséggel és halhatatlanság szuggesztiójával oltogatja, de Wagner a férfi.” „Az élet muzsikája most a gyönyörűséges és hosszú fejlődésű crescendo kezdetéhez jutott el.” (T)

„A talaja körülbelül a deréknak magasságáig fel volt töltve. És tele az egész kert virággal.” (Vk)

„megérezhetjük pár pillanatra a látóhatár kivilágosodásában a köd megvastagodásá- ban és színváltozásában s a siető emberárnyak tovasuhanásában az ébredő város első kezdődő, bátortalan szívdobbanásait.” (Kt)

A nominális szerkesztésmód is nyomon követhető Csáth korai impresszionista- jellegű novelláiban. Jellemző a zsúfolt felsoroló, mellérendelő szerkezet, valamint az önállósult tagmondatok sora:

„Finom orrukon, a mozgékony okos szemükön a későn érő intelligens emberfajták karaktere. Modorukban ugyanaz a világfias szívesség és kedvesség, amely any- nyira szokatlan volt a gimnáziumban, s mégis mindenkinek tetszett.” (Vk)

Az ilyen mondatok célja a lassítás, a pillanat rögzítése, a képalkotás. Mintha egy pillanatra megállna az idő. Ugyancsak a lassítást szolgálja az a mondatszerkesztés, amikor az alany a mondat végére kerül. Gyakran új, önállósult mondatot kezd a késleltetett alany.

94