Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT CSÁTH GÉZA - Kovács Éva: Csáth Géza korai novelláinak stílusvizsgálata (tanulmány)

„S jöttek borzasztó éjjelek.” „Reggel ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át.” (Fcs)

A grammatikai szerkesztés hiánya jellemző impresszionista vonás: „És a könyvek. A Vas Laci. A Jelky András. És Andersen meséje: Útitárs. Félelmes, szomorító, kábító és tündéril” (T)

„Különös, bolondítóan tökéletes, teljes és szakadatlan zene. Mint maga az élet.” (T) A hasonlat második tagja itt önállósult.

Elmaradhatnak a kötőszók is. Hiányos mondatok sora követi egymást; „Séták a déli verőfényben apámmal. Egyszerű örömök: az új lakkcsizmácska, a kék bársonyruha, az ólomkatonák. Bámészkodás az ablakon ... A huszárok: kék mentében, piros nadrágban. Azután a kutyák. Szabadok és boldogok.” (T)

Jellegzetes impresszionista szerkesztési mód az értelmezős mellérendelő mondatok alkotása. Gyakran el is szakad az értelmező az értelmezett főnévtől.

„Richard, az állati, undok kamasz ... lassú tűzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét.” (Fcs) „Először csak a c hang szólt. Egyetlen puszta hang. A gyermek, akinek még nincs sorsa ...” (T) „Anyánk fiatal barátnője, egy drága asszony látogat nálunk.” (T) „már két hang kezd szólni. A c és esz. Két hosszan kitartott klarinéthang." (T)

A szöveg egységét, a részek összekapcsolását az élőbeszédre jellemző utalásokkal, elsősorban a közeire és távolra mutató névmásokkal és névmási határozószókkal biztosítja az író, a hagyományos szerkesztés helyett. Különösen feltűnő az anaforás szerkesztésmód A varázsló kertje című novellában, amelyben a Vass fiúk titkára, a a titokzatos „kertre” utalnak a beszélgetésükbe beleszőtt határozószók és mutatószók. „— Hol van az? — kérdeztem.

— Igaz, te ezt nem tudod. Persze akkor nem mondottuk el senkinek a dolgot.”

„— Látod, ez a varázsló kertje — mondotta a fiatalabb Vass.

— És ott a házban lakik a varázsló — folytatta a másik.

— És ott laknak a rablók is.

— Kicsodák? — kérdeztem.

— Elképzeled, most mi van ott benn? — kérdezte a fiatalabb Vass.

A bátyja felelt helyettem:

— Itt, a zsalus ablak megett van a rablók hálószobája.”

Ugyancsak az élőbeszédre jellemző a mondatok látszólagos befejezése. A lezártnak tűnő mondatot meg kiegészíti az író, a beszélő valami fontos közléssel.

„A varázsló ... virraszt a szobájában. Olvas, őrködik. Nehogy baj érje a rablókat.” A kiegészítéssel jelzi az író, hogy a mondatnál nagyobb egységben gondolkodik, a kontúrokat szándékosan mossa el.

„Rajzkönyvek. Mindent lefesthetek ami eszembe jut. Milyen nagyszerű boldogság ez. Csatát ágyúkkal, lovon vágtató díszmagyaros vitézekkel. Versenypályát, zsokékkal és biciklistákkal. Dombon házat, völgyben partokat, az úton kantavivő lányt.” (T) A korai Csáth novellákban igen sok hasonló ún. tagolatlan vagy hiányos mondatot találunk. Éppen a szerkesztetlenség gyakori előfordulása kapcsolja szerves egységbe a szövegrészeket. A módszer azonossága a lényeges, amely mint szövegszerző erő funkcionál Csáth novelláiban.

Végül szóljunk néhány szót a Csáthnál fontos szerepet betöltő extralingvisztikai tényezők következetes alkalmazásáról is. Csáth rendkívül fontosnak tartotta a tagolást, a zenei formákkal való megfelelést, ezért ezt a nyomdai elkülönítéssel is hangsúlyozni kívánta (Tavaszi ouverture; Fekete csönd; A Kálvin téren). Kiemelt bizonyos fontos szavakat, amelyek esztétikájának, gondolatrendszerének is fontos elemei. Ilyen szó például a semmi és az egész, a már említett virág-motívum és az ezek visz- szautaló jelentéssel bíró mutató névmás (Tavaszok).

A Kálvin téren című novella szerkesztése montázsszerű, ebben van impresszionista jellege. Mondatai, szókincse, hangzási és képi szintje csak távoli rokonságot mutat a Tavaszok és a Tavaszi ouverture impresszionizmusával.

Az író első novelláskötetének címadó novellájául A varázsló kertjét választot95