Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - Jeszenszky Géza: Lengyelország és szövetségesei a II. világháborúban

azaz belső politikai berendezkedését próbálta előtérbe állítani, abban a reményben, hogy itt több támogatást fog kapni nyugati szövetségeseitől, hiszen ez a háború alapelveit érinti. Itt is csalódás érte a lengyeleket. A brit közvélemény és sajtó jelentős része mindig is kritikus álláspontot foglalt el a háború előtti Lengyelországgal, -annak ikül- és nemzetiségi politikájával és szociális 'berendezkedésével kapcsolatban, az emigráns kormányt ennek folytatójának tekintette (bármennyire is más erőket képviselt Sikorski, majd a parasztpárti Mikolajczyk, és sokan (nemcsak a baloldalon) úgy vélték, hogy a függetlenségük felől aggódó lengyelek valójában egy reakciós, önmagát túlélt rendszert akarnak megőrizni. Ezért is fogadták kétkedve a lengyelországi ellenállási mozgalom, a londoni kormányt követő Honi Hadsereg fegyvertényeiről érkező híreket, nem hitték, hogy a lengyel nép ennyire az emigráns kormány mögött áll. Amikor ez a kormány — helyzete rosszabbodásának következményeként, — Sikorski halála után — a Szovjetunióval szemben merevebb álláspontra helyezkedett és Sosn'kowski lett a főparancsnok, a baloldali New Statesman és Tribune, az Evening Standard (élén David Low-val, a neves karikaturistával) és Beaverbrook konzervatív lapjai erősítették bírálatuk hangnemét, időnként még a független Lengyelország létjogosultságát is kétségbe vonták.33 Baljósán csengett a londoni lengyel fülekben a még mindig nagy tekintélyű Times 1943. márciusi cikksorozata, amely a kis népek korlátlan önállóságát hirdető nézetek elavultságát, a Németország és a szovjet közötti önálló blokk kísérletének a veszélyességét, s a szovjet biztonsági igények elfogadásának a szükségességét hangoztatta.34

A Times és sok jóhiszemű angol nem értette, miért fogadták a lengyelek és a térség egyes képviselői ekkora nemtetszéssel ezeket a véleményeket. Barrington- Ward, a Times főszerkesztője nyugtatni próbálta a Honi Hadsereg Londonba érkezett futárját: „A ,befolyás’ nem ugyanaz, mint az .ellenőrzés’ vagy az ,uralom'. A háború utáni kelet-európai szovjet befolyás a földrajz és a hatalmi egyensúly logikus következménye. Carr [a szóbanforgó cikkek szerzője] nem azt gondolja, hogy Lengyelország meg fog szűnni, mint független ország. Legföljebb Oroszország .ifjabb partnere’ lesz, mint a többi kelet-európai ország, s szerződés fogja hatalmas szomszédjához fűzni. Benes és Csehszlovákia nem fél Európa érdekszférákra osztásától.” Miután beszélgetőpartnerének aggodalmai ettől még nem oszlottak el, a főszerkesztő kedélyesebb hangnemben folytatta. „Maguk lengyelek olyanok mint az írek. Túlságosan jól emlékeznek a történelemre, túl sok előítéletet és pózt őriztek meg a múltból. A háború és a nyugati nemzetekkel fönnálló szövetség hatására Oroszország hatalmas forradalmi változáson megy át. Pillanatnyilag nincs okunk kétségbe vonni Sztálin szavalt, hogy erős és független Lengyelországot akar. Meg fogja látni barátom, hogy félelmei alaptalanok.”35 Nowak, a futár ekkor még csak illúziónak hitte az ilyen érvelést, de később föltette magában a kérdést, mennyi volt benne a szándékos tettetés.36

Sinclair, a légügyi miniszter más érvekkel magyarázta Nagy-Britannia lengyel politikáját. Cáfolta, hogy politikai ökokból állították le majdnem teljesen a lengyel ellenállási mozgalom légi úton történő ellátását, s a távolságra meg a nagyon megerősített német légelhárításra hivatkozott, de elismerte, hogy az adott pillanatban fontosabb balkáni térségben jóval nagyobb arányú támogatást nyújtanak a partizánoknak. Nowak most már világosan látott, világosabban, mint kormányának legtöbb tagja, — s világosabban, mint a legtöbb magyar megfigyelő. „Amit hallottam, abból nyilvánvaló volt, hogy a Földalatti Lengyelország óriási áldozatok árán tett minden erőfeszítése messze nem volt arányban a brit és amerikai stratégiai tervezésben elfoglalt helyével és fontosságával. (...) A Honi Hadsereg politikai adu lenne, ha Lengyelország Franciaország helyén lenne a térképen, vagy ha a németek elleni fő offenzívára a Balkánon 'keresztül kerülne sor. Amikor nyílt titok lett, hogy a második frontot Franciaországban fogják megnyitni, s a Németország elleni fő támadás nyugat felől fog bekövetkezni, a lengyel földalatti ellenállás szerepe érintőleges lett.”37 Ennek pontosan a fordítottja volt érvényes a Szovjetunió és Kelet- Európa esetében.

Ahogy 1944 elején a Vörös Hadsereg megkezdte az 1939 előtt Lengyelországhoz