Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT CSÁTH GÉZA - Kovács Éva: Csáth Géza korai novelláinak stílusvizsgálata (tanulmány)

előttem a nőszirom lila virágai nyíltak. Százféle virágillat tevődött össze a hódító szagában, s a szivárvány minden színét megtalálhattad a virágok színében.”

Az író mindent fontosnak érez, tobzódik az illatokban, színekben, formákban, a szavak zenéjében, a hangok válogatásában, a jelzők és képek, a jellegzetes hasonlatok indázó, buja mondatok világában. A szecessziós képalkotás első jelei már a Fekete csöndben felbukkannak: „Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal.”

„A fekete csönd pedig beborította kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben.”

Majd a nő leírásával kapcsolatban is előkerül a virág-motívum: „Hisz ez semmi volt. Ha átölelhettem volna és csókolhattam volna soká, nagyon soká, ameddig csak akarom — a fehér arcát, a homlokát, a szemeit, a szép széles piros-virág-ajkait — ez jó lett volna.” (T)

Csáth maga is dőlt betűs szedéssel emeli ki a virág-motívumot.

És a kulcsszó: kaleidoszkóp, amely már a Tavaszokban is felbukkant:

„íme a lassú tempójú, és gyors ritmusú muzsikák egyaránt egy csodás zenei kaleidoszkópba olvadnak össze.”

Ebben a szóban bennefoglaltatik szinte minden, ami az impresszionizmussal, szecesz- szióval rokonságot tart: színes, csodás fantáziavilág, állandó mozgás és változás, álom és valóság határa, sokszínűség, különlegesség, mívesség.

Ugyanez a változatosság jellemzi a színhasználatot is. A századforduló prózaíróinak kedvelt színei (vö. P. Dombi E.: Színhatások a századforduló prózájában. In: Tanulmányok az impresszionista stílusról 1977. 18) mind megtalálhatók Csáth írásaiban is. Korai novelláiban különösen sok színnel él, átlagosan 8—9 félét használ. A leginkább impresszionistának minősíthető Tavaszokban fordul elő a legtöbbféle árnyalat, összesen 10 féle szín: a zöld, arany, kék, piros, cinóber, (vér)vörös, fehér, fekete, elefántcsontszín, barna. Ugyanezek a színek felvonulnak a többi novellában is, de más-más gyakorisággal. A Fekete csöndben kiemelkedő helyen áll a fekete, és általában a sötét színek dominálnak: barna, sötétbarna, kék, szemben a kellemes, életet jelentő színekkel: piros, fehér, rózsaszínű, szőke. A világos és sötét színek aránya: 12:16, a sötétek közül 7 a fekete. Ez a kép megegyezik a korabeli novellisták közül a Pékár, Malonyai, és Elek Artúr által kedvelt fekete szín hegemóniájával. A Csáthról kapott kép azonban egy novella színhasználata alapján nem lenne hiteles. Nézzük meg a Csáthnál előforduló összes színt a vizsgált öt novella alapján!

A leggyakrabban előforduló szín a fekete (12); ezt követi a fehér, a piros és a kék (9), majd a barna (5); a szőke, a véres (4) ezután jön a sötét, a lila, a sárga (3), ezt követi az arany és a zöld (2), végül egy-egy előfordulással jelentkezett a szürke, a rózsaszín és a különleges színek: a bíborpiros, a haragoszöld, a cinóber, és az elefántcsontszín. összesen 18 féle szín fordul elő. Érdemes azt is nyomon követni, hogyan változnak a színek a palettán. A legkorábbi novellákban van a legtöbbféle szín, de nem szerepel az izgató lila, a sárga, és a szürke, a zöld is csak egyszer fordul elő a Tavaszokban. A varázsló kertjében szerepel ismét ugyanennyi szín, mint az impresz- szionista Tavaszokban, de mások a tónusok. Itt jelenik meg a bíborpiros, a lila haragoszöld. A különleges, ritka, eleganciát sugárzó színelnevezések iközül a Tavaszokban csak a szeretett nő leírásában találkozunk az elefántcsontszínnel, a cinóberrel és a barnabársonnyal. így kapcsolódnak össze a leíró részek Csáth novelláiban a színek tekintetében is.

Még egy aprónak tűnő megfigyelés: A Kálvin téren című, kicsit későbbi novellában (1908) a színek száma erősen csökken, csak 7 féle szín szerepel és ebből is 3 igé- sült. „A kékből átszürkült, megbámult, az atmoszféra.” Nem szerepelnek a korábbi alapszínek, mint a fekete, és a fehér, megvan viszont a piros, a kék, a lila, a sárga. Ez a színkép jelentősen eltér a Fekete csönd, a Tavaszok és a két másik korábbi novella színhasználatától. Egyszerűsödés mutatkozik, az alapszínek irányába való mozdulás érződik.

A színek nem zsúfoltan, bár impresszionista módon egyetlen egyszer jelennek meg a 3. részben:

93