Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Csapody Miklós: Bözödi és a Székely bánja (tanulmány)
életérzését reprezentálta; ők azok, akik csalódásaik után már az addig egyedüli bizonyosságnak tartott valóságban sem, csak a költői énben hisznek, akik a válságos valóság faggatása helyett az intuícióval kísérlik meg a földeríteni a lét titkait. A csoport kritikusának és ideológusának, Abafáynak a tétele szerint „Az idősebb nemzedék romantikus stílusával telített erdélyi közhangulat a kisebbségi valóságábrázolást követeli a fiatal Íróktól. Valóságot is ábrázolunk, a valóságirodalom művelését azonban mint kizárólagossági elvet nem fogadhatjuk el”, mert „Az igazi író nem ismerhet el semmilyen viszonylagos, ad usum Delphini-irodalmat, műve lehet akármilyen gyarló, szándékában az absolutem kifejezésére törekedik.” Bözödi ebben a gyűjteményben remek novellával szerepelt, melynek színhelyéül készülő szociagrá- fiájának egyik Isten háta mögötti székely faluja is elképzelhető; nem véletlen a drámai elbeszélésnek a címe sem (Rovainé, a szent) — a Székely bánja történeti körképét Bözödi Erdőszentgyörgyről Havába igyekezve vetíti az olvasó elé. Az Üj Erdélyi Antológia .továbbvitte ugyan a hőskor magatartásmodelljének lényeges elemeként a szolgálat imperatívuszát, ők azonban már — visszahatásként — azt a tényirodalmat is tagadták, amelyet önmaga egyedül lehetséges korrekciójaként épp a korszerűtlen, múltidéző romantika hívott életre, az epika újtípusú „közszolgálatának” a maga idején szükséges útjaként. „Ez a fiatal írói nemzedék — írta Abafáy — a kisebbségi helyzet fokozottabb erkölcsi felelősségének a tudatában úgy érzi, hogy írása népe iránti hű szolgálat, amikor az öncélú valóságimádat elleni harcban az egyéniség, a személyiség, a lélek elsőbbségéért küzd.” Bár Bözödi eszménye — főként a valóság „értékének” mérlegelésében, de a lírai én kizárólagosságát tekintve is — némiképp különbözött az Abafáyétól, illetve a kötet költőinek akkori ars poeticájától, tény, hogy a már két éve a Székely bánján dolgozó szociográfusnak is (és nem az empíria mindenhatóságával, hanem az igazságok kendőzetlen kimondásával) a Móricz utáni nemzedék legjobbjaival együtt a népszolgálat gondolata volt a belső mércéje. Nem sokkal az antológia megjelenése után, 1937 októberében jelent meg az Erdélyi Helikonban Szemlér Jelszó és mítosz című nagy horderejű esszéje is, amely — e tárgyban már az utolsó „ütésváltást” kezdve meg — a számára definiálhatatlan, jelszóvá lefokozódott és mítosszá üresedett transszilvianizmussal kívánt leszámolni (amire, defenzívából, Kós Károly válaszolt), október első napjaiban pedig Tamási elnöklete alatt végire összeült a Vásárhelyi Találkozó, hogy az ifjúsági egység, a megegyezés lehetőségeit keresse. * Amikor Balogh Edgárék a Magyarország felfedezése-sorozat nyomán, Illyés, Szabó Zoltán, Féja, Kovács Imre és Erdei köteteit olvasva egy Erdély felfedezésie-vállalkozás irodalmi tervét vetették föl, Bözödi a székelyföldi riportutak tapasztalatait összegezve, forrástanulmányai után már készein állt szociográfiájával, miközben három kötetnyi regényt, novellát írt, és 1932-től nagyszámú verset is közölt. (Ekkori költészetének népi ihletésű realizmusa, mely Kiss Jenő, Szabadi, Balázs Ferenc és Szemlér korai lírájával rokonítja, azonos gyökérzetű szociográfiájával, s művelődéstörténeti és igazán majd a késői szükségben elmélyülő, termékeny történeti érdeklődésével is. Tárgyiasan pontos, dallamtalan-körtetlen prózaversei az Erdélyi-féle népiességre is visszautalnak, távol a második Nyugat-nemzedék Erdélyben Dsida folytatta hagyományától.) Fő művének azonban a Székely bánja ígérkezett, melynek útjára a személyes emberi példán (mű és élet egysége!) Balázs Ferenc mellett olyan régi székelyek is indították, mint Bölöni Farkas Sándor, aki Észak-Amerikában száz évvel korábban felfedezte a demokráciát, s akit Bözödi a 20. századi magyar szociográfia „ősapjának” tekintett, és természetesen Orbán Balázs, a kútfők legfontosabbika. Így lett az Utazás Észak-Amerikában és a Székelyföld leírása Balázs világkörüli útjának krónikájával együtt Bözödi ösztönzője és belső forrása, de kétség kívül hatottak rá az Erdélyi Fiatalok és a Hitel falum,unkája, a Korunk valóságszemlélete, Gusti, a ít<)4 '
