Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Vitányi Iván: Meg nem valósult lehetőség

megvalósuló kísérlet a WHO számára olyan adatokkal és tanulságokkal szolgálna, amelynek birtokában az eddiginél többet segíthetne az egészségügyi helyzeten világszerte.)

Az egykori magyarországi népi kollégiumokban kialakult társadalmi segítő tevékenység, és az egykor nagy szerepet játszó népfőiskolái mozgalom közművelődést segítő munkája is példája lehet a fejlődő világ leendő „népi kollégistái” számára. Hiszen minden diák, aki hivatást érez s egyben alkalmas arra, hhogy a saját településén az analfabétizmus leküzdésére tanfolyamokat szervezzen, és azokat vezesse is, ezt az egykor forradalmi kezdeményezést követi. A harmadik világ leendő népi kollégistáit e forradalmi hivatásra fel kell készítenie, vagy a népi kollégiumi pedagógia eszközeivel úgy hatni rájuk, hogy maguk érezzék meg a feladat fontosságát, és szívesen vállalkozzanak rá. Elképzelhető, hogy olyan népfőiskolákat is szervezzenek, amelyekben legalább egy közepesnek ítélhető nívón tanítják meg a településük lakóit arra, miként kell magasabb szinten és jövedelmezőbben gazdálkodni.

Az imént jellemzett négy kollégiumi alaptípus persze csupán a legszükségesebb és nélkülözhetetlen értelmiségiek kinevelését célozza. Nyilván szükség van olyan autonóm diákközösségekre is, amelyek éppen a kollégiumi mozgalom tanárainak utánpótlását volnának hivatva biztosítani, vagy az ipar támogatására technikusokat, mérnököket képezni. Minden autonóm népi kollégium kapcsolódhat a szervezett állami oktatáshoz. De ha az első generáció már felnőtt, annak tagjai alkalmassá válnak arra is, hogy iskolakollégiumokat hozzanak létre, s így mintegy megsokszorozzák magukat, ezáltal hazájuk súlyos gondjainak megoldásához hatékonyan járulnak hozzá.

Az olvasó, már aki idáig egyáltalán eljutott, azt gondolhatja magában: mindez utópia. Aki így gondolkozik, annak éppen a magyarországi példát kell még egyszer a figyelmébe ajánlanunk. Magyarországon a népi kollégiumi mozgalom csupán három évig működött. Az általa nevelt közel tízezer diák mégis mind értelmiségivé vált — a szó legteljesebb értelmében. Ez a garnitúra máig bázisa annak a munkának, amelynek eredményeképpen Magyarországon ma a nehéz gazdasági körülmények között is élni lehet, utazni, terveket kovácsolni. Mert ez az a generáció, amelyik jól megismerte a haza és a világ valóságát, és ez az a szisztéma, amely ma is képes fürgén nyomon követni és értelmezni a változásokat.

VITÁNYI IVÁN

Meg nem valósult lehetőség

Ott szeretném folytatni, ahol Fekete Gyula abbahagyta. Nem mintha összebeszéltünk volna, hanem mert készülvén erre az alkalomra, én is azon a gondolaton rágódtam, amivel ő befejezte. Hogy miért maradt meg személye szinte szimbólumként mindannyiunk tudatában, akik együtt dolgoztunk vele, vagy ismertük őt, és másokéban is, akik csak később szereztek tudomást munkásságáról. Azért mondta Fekete Gyula: hogy egy lehetőséget képviselt. Egy lehetőséget, amely nem volt teljesen légből kapott, amit az bizonyít, hogy sokat valóra lehetett váltani belőle.

Nemcsak dinamikus egyéniség volt, de szorgalmas is, nemcsak az embereket tudta megmozgatni és összegyűjteni, de példamutató alapossággal végezte tudományos munkáját is (a legaprólékosabb cédulázást is beleértve). Egyénisége tehát al942