Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Pogány Mária: A népi kollégiumi mozgalom Magyarországon (1839-1949), mint modell a fejlődő világ oktatási reformjához
III. A népi kollégiumi mozgalom e rövid ismertetése legyen egyszersmind visszaemlékezés Kardos Lászlóra, a NÉKOSZ főtitkárára, aki — mint említettük — alapító tagja volt az első magyarországi népi kollégiumnak, ö emelte a tudatosság szintjére az ott szinte ösztönösen kialakult közösségi nevelési-nevelődési rendszert. A magyar társadalom — és társadalmi tudat — a legutóbbi időben bekövetkezett jelentős változása és Kardos László emberfeletti erőfeszítése tette lehetővé, hogy 1970 és 1977 között az egykori mozgalom vezetői a népi kollégiumok történetét és pedagógiai teljesítményét öt tudományos kiadványban a nemzet közvéleménye elé tárhatták. Ezekben a munkákban értékelésre és tanulságok levonására is sor került. Kardos László fejében ekkor fogant meg a gondolat: életművének egyik része egy olyan modell megalkotása lehetne, amelyik a fejlődő világ specifikus igényeihez alkalmazható. Ezt a gondolatát az egyik kiadványhoz írt előszavában le is írta. És e sorok írójának nem kell nagyon nekieresztenie a fantáziáját, ha ezen a nyomon akarja gondolatait papírra vetni arról: miként volna alkalmazható a népi kollégiumi modell a fejlődő világban. Az úgynevezett fejlődő világ országaiban népi kollégiumokat alapítani nem lenne nehéz mesterség. Az igény szinte „benne van a levegőben”. Nem egy országban, ahol a felszabadulásukért küzdő népek demokratikus fordulatot értek el, spontán módon autonóm, önellátó, önfenntartó diákközösségek alakultak, például Kubában és Etiópiában. Szilárd meggyőződése, hogy minél több demokratikus szellemű népi kollégiumot kellene a fejlődő országok fő- és kisebb városaiban létesíteni, a már megszervezett és működő közép- és főiskolák mellé. A magyar példán okulva elmondható: ez elsősorban nem anyagiakon, hanem az elhatározáson és akaraterőn múlik. Az első kollégiumokat mégis az élet elindításához okvetlenül szükséges, minimális dotációval volna jó segíteni. Éppen ezért, mindenek előtt az UNESCO, a FAO, az UNICEF és a WHO olyan képviselőit kellene testületbe tömöríteni, akik bíznak az ügy sikerében, maguk is közösséget alkotnának, és a kollégiumok beindításának céljára nemzetközi szellemi és gazdasági alapot képeznének. Első kísérletként egyetlen országban kellene kollégiumokat életre hívni. Többféle típusút is. Legalkalmasabb terepnek erre India valamelyik tartománya vagy az egyik latinamerikai ország látszik. Ha az indiai példánál maradunk, a következő teendők látszanak célszerűnek. A fent említett nemzetközi testület alakítson ki egy hazai, tehát indiai pártfogói kört, amelyben bízik, és amely a helyi sajátosságokat jól ismerve, célszerűen tudná a kollégiumokat építő mozgalom alapjait lerakni. A munkába hazai tudósokat és más szociálisan érzékeny értelmiségieket kellene bevonni. Mindenekelőtt pedagógusok, tanárok, művészek, írók, orvosók, menedzser-típusú mozgékony egyéniségek, minisztériumi, közigazgatási tisztviselők jöhetnének számításba. Csak ilyen típusú testület lenne eléggé ütőképes és mozgékony ahhoz, hogy kellő körültekintéssel tudná a kollégiumi együttélés materiális és szellemi alapjait megteremteni. Ami a szellemieket illeti, ezúttal elsősorban a kötelező iskolai tanulmányok körének bővítésére, újfajta olvasmányok beiktatására, azok megvitatására, szemináriumszerű feldolgozására, valamint az angol nyelv beszéd- és írás-szintű elsajátítására gondolunk. Ehhez kollégiumi oktatási füzeteket, vezérfonalakat, nyelvtanokat, segédleteket, szöveggyűjteményeket kell írni, szerkeszteni és a legolcsóbb eljárásokkal sokszorosítani. Ha ugyanis a kollégiumi tanulmányok már a kezdet kezdetén szervezettek, a közösségi nevelés hatékonysága felerősíthető. A helyi kulturális hagyományokra, főként a folklórra támaszkodó és azt propagáló művészeti együttesek létesítése nem okozhat különösebb gondot. A valóság megismerése, a hazai honismereti mozgalom is széles bázisra támaszkodhat, hazai és nemzetközi kérdőívekre egyaránt. Az autonóm diákközösség nyilván meg fogja találni a módját, milyen munkával, vállalkozásokkal járulhat hozzá a saját létfenntartásához. A kollégiumi élet belső szervezettségéről, struktúráinak egymásba illéséről sokszínűség és egység dialektikájáról a magyar példa részletes kifejtése — úgy hisszük — minden lényegeset 940
