Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Pogány Mária: A népi kollégiumi mozgalom Magyarországon (1839-1949), mint modell a fejlődő világ oktatási reformjához

ban két írásbeli tételt kellett a vizsgázóknak kidolgozniok: egyet történelemből, egyet irodalomból. Ezen kívül „univerzális kérdések” is szerepeltek az írásbeli vizsgán, amelyek megoldására mindössze tíz perc adatott. Ez utóbbiak a kultúra minden ágát felölelték, és erősen kötődtek az egyes személyek speciális érdeklődéséhez.) Az írásbelit szóbeli beszámolók, majd a tanulók gyakorlati készségét, leleményességét, önállóságát próbára tevő feladatok következtek. Például szociográfiai vizsgálatot kellett végezniük, vagy társadalmi megbízatásokat teljesíteniük, esetleg a szűkebb — helyi (falusi, kisvárosi, városi) — környezet nyilvánossága előtt szerepelniök. A vizsgák lényegi magvát a közösség színe előtti elemző-önelemző, önbíráló beszámolók és azok megvitatása képezte. Következett ez a kollégiumi világnézet önmagára is vonatkoztatott tudatosságából, a bekerült diákság osztályöntudatából, társadalmi felelősségérzetéből, a vele szemben támasztott társadalmi igényből, de legfőképpen a közösségi önigazgatás differenciált gyakorlatából, abból a felemelő tudatból, hogy a kisközösségek külön-külön és a maguk egészében felelősek a kollégium szabályos és hatékony működéséért, a nagyközösség teljesítményéért. A fent jellemzett pedagógiai tudatosság ébrentartásának és fejlesztésének merész, de jó eszköze volt az úgynevezett bírálat-önbírálat. Lényeg a közösség jelenlétében rögtönzött önvallomás a személyiség szubjektive átélt alakulásáról, szellemi, szociális, morális, politikai fejlődéséről, a közösséghez és munkájához való viszonyáról, egészen a gyakorlati célokig, tervekig, az éppen elért eredményekig, az éppen elkövetett hibákig eljutva. A közösség az elhangzott szubjektív vallomásokat megvitatta. A vallomástevőről igyekezett objektív álláspontot kialakítani; értékítéletet mondott és javaslatokat tett. A kritika-önkritika katarktikus hatásánál fogva a népi kollégiumi mozgalom személyiség-formáló hatását tekintve jelentős szerepet játszott.

Nem volna teljes e mozgalomról adott képünk, ha nem említenénk meg röviden a szövetség keretén belül működő iskolakollégiumokat. Alakulásuknak már a körülményei is sajátságosak: nagyrészt egyéni kezdeményezések alapján jöttek létre. Például kitűnő szobrászok, festők gyűjtöttek maguk köré munkás- és paraszti származású tehetséges fiatalokat, akiket a szövetség beleegyezésével és támogatásával megtanítottak a művészeti szakmák ismeretére, szeretetére. De talán a legtanulságosabb mindnyája közül a NÉKOSZ középiskolás iskolakollégiuma. A legkiválóbb tanárok és tanárjelöltek hívták .életre, tanították diákjait, írtak számukra jegyzeteket. Sajnos, mindössze két évig működött, így csupán két osztályt végezhettek a benne tanulók. Az intézmény színvonalára jellemző: egy részüket 16 éves korukban — fejlettségükre való tekintettel — soron kívül vették fel az egyetemre.

1948 nyarán Magyarországon politikai vonalvezetési fordulat következett be. Olyan időszak vette kezdetét, amely az autonóm kis- és nagyközösségek fennmaradásának, fejlődésének nem kedvezett. 1949 nyarán a Népi Kollégiumok Országos Szövetségét likvidálták, az általa szervezett kollégiumokat államosították, beolvasztották a jellegtelen állami diákotthonok láncolatába. Ez volt a vég. Látszólag. Mert a tanulságok — egy emberöltő múltán — levonhatók. Az első népi kollégium osztálytársadalomban jött létre. Akkor harcolta ki az autonómiát, amikor tagjai elhatározták: nemzedéki-nemzeti-általános emberi céljaikat, elgondolásaikat, terveiket maguk próbálják megvalósítani. A népi kollégiumi hálózat a háború utáni demokratikus körülmények között szintén közösségi önkormányzaton alapult. Csak így érhette el a kollégisták személyiségváltozását. A bekerülő diákok sok pozitív ösztön és képesség mellett sok negatívumot is hordoztak magukban, amelyet elsősorban az őket ki- bocsájtó társadalmi osztályokra nehezedő százados társadalmi nyomás következtében kialakult társadalomlélektani színezet hagyott rajtuk. A bizalmatlanság, óvatosság, félelem, kisebbrendűségi érzés, magánakvalóság, önzés a közösségben feloldódott, az autonóm, magát vezérlő önkormányzatban a kollektív felelősség, az ambíció, a küzdeni tudás, az eredetiség, a tehetség, a szociális érzékenység és tisztesség bontakozott ki bennük. A NÉKOSZ tehát csak az autonómia körülményei között létezhetett, amikor megvonták tőle, abban a pillanatban szétesett maga az intézmény is.

939