Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Filep Antal: Kardos László a néprajztudós

a bakonycsernyei monográfiáját mint kandidátusi értekezését megvédte, Erdei Ferenc, az Akadémia főtitkára vállalta a bíráló bizottság elnöki tisztét.

Személyiségét értékelve nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy pályatársai jelentős részére közvetlenül, a napi érintkezés szintjén is nagy hatással volt. Közösségteremtő ereje, pedagógusi vénája eleve képessé tette arra, hogy tehetségét kisugároz- tassa. Emberi érdeklődése, segítőkészsége állandóan maga köré vonzotta kollégiái nem is kis hányadát. Jellemző: az ötvenes években, a múzeumi szobájában szinte sohasem lehetett egyedül találni. Valóságos udvartartás, tanítványi-baráti kör vette körül. Tanácsát kérték témáikhoz, beszámoltak gyűjtéseikről, igénybe vették segítségét a feldolgozás, a kiértékelés minden fázisában. Áz elkészült kéziratokat bemutatták neki, számot tartottak a kritikájára. Ilyen módon tudása, szemlélete, módszere nap mint nap a saját munkáin túl is érvényesült, beépült munkahelyi közössége egész tevékenységébe. Ez páratlan befolyást biztosított neki, amit ő vezetőként, tudomány- szervezőként kiválóan kamatoztatott. A jó terveket, a helyes stratégiákat neki elég volt sugalmaznia, felismertetnie, a környezete tagjai a végrehajtás felelősségét szívesen és önként vállalták. Ez is magyarázhatja, hogy a múló idővel egyre tisztábban áll előttünk az alkotó embersége és egyre fénylőbbé válik öröksége.

Szögezzük le: szellemi hagyatéka kötelezettségeket ró a ma és a holnap kutatóira, művelődési irányítóira. Az őrségiek példáját kell követnünk, hogy műveit új kiadásokkal hozzáférhetővé tehessük. Az országos és a helyileg illetékes szerveknek szorgalmaznia kellene, hogy a még kéziratban lévő tudományos munkái, jelentős dokumentációi közkinccsé válhassanak. Enélkül mind a tudomány, mind a közművelődés kárt szenvedhet.

Aligha összegezhetnénk másként Kardos László jelentőségét, mint idézzük hajdani munkatársának, barátjának Tálasi István akadémikusnak a búcsúztatóján elhangzott találó mondatait: „.. .több mint négy évtizedes tudományos munkásságában az etnográfus élgárda tagja maradt, s ha... műveit mérlegeljük, világosan látjuk, hogy írásai minden periódusában mindig újat s eredetit hoztak.” Olyan ritka tudós személyiség volt, ... „aki nehéz feladatok vállalása mellett fölényes logikával sokaknak segített a problémák megoldásában, egyszersmind mindig érző szívű humanista volt.” Mi tudjuk, hogy az eredetisége és a humanista embersége elválaszthatatlan volt egyéniségének szilárd világnézeti töltésétől és a politikai elkötelezettségétől. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az ebben gyökerező értékei az elkövetkező évtizedekben is meg fogják határozni a hazai néprajz fejlődését.

931