Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Pogány Mária: A népi kollégiumi mozgalom Magyarországon (1839-1949), mint modell a fejlődő világ oktatási reformjához
POGÁNY MÁRIA A népi kollégiumi mozgalom Magyarországon (1939-1949), mint modell a fejlődő világ oktatási reformjához Mielőtt a tlépi demokratikus mozgalmat, mint a tanulás demokratikussá tételének, a társadalmi demokrácia kivívásában a nép szolgálatát vállaló fiatal értelmiség szerepének magyarországi tapasztalatát az érdeklődők és a fejlődő világ nevelési gondjaival foglalkozók számára bemutatnánk, elkerülhetetlen, hogy azt a történelmi helyzetet is jellemezzük, amely az első népi kollégiumot életrehívta. Magyarország Középkelet-Európában fekszik. Az 1930-as években noha egyenetlen, de viszonylag fejlett mezőgazdaság és középszerűen kiépített, de többnyire versenyképes ipar jellemezte. Az ország lakosságának több mint 50 százalékát a parasztság alkotta. A harmincas évek közepe táján a parasztság soraiból néhány figyelmet keltő értelmiségi — főként írók —, szinte berobbant a magyar közéletbe és irodalomba. Paraszti témájú regényeket, illetve faluszociográfiákat írtak, felhíva a figyelmet a nagybirtokon s annak árnyékában élő szegényparasztok, zsellérek és cselédek nyomorúságos élet- körülményeire. Közoen a zenében kibontakozott a Bartók Béla és Kodály Zoltán nevével fémjelzett szellemi forradalom: a magyar népdal fokozatosan a hazai és nemzetközi zenei élet közkincsévé vált. Hosszasan lehetne sorolni a magyarországi úgynevezett népi mozgalom indítékait, ezúttal csupán e két tényezőt emeltük ki. A haladó polgárság, az egyházak, az ifjúsági szervezetek, a tudósok legjobbjai az ügy mellé álltak. Divattá vált köreikben a népdaléneklés, a paraszti tárgyú alkotások, a népművészet. Ebben a légkörben merült fel a gondolat: a tehetséges, de szegény parasztfiatalok számára kollégiumot kellene alapítani, amelyben a továbbtanulás legelemibb feltételei: a lakás és némi ellátás biztosíthatók. Az akkori konzervatív államrendszer néhány haladó gondolkodású vezetőjének segítségét elfogadva, közel az egyetemekhez, egy bérház első emeletére 1939 őszén beköltözhettek az első parasztszármazású egyetemi hallgatók. Az induláskor még kevesen voltak, mintegy tizenöten, de 1942-re számuk elérte már az ötvenet. így jött létre Magyarországon az első parasztkollégium. Az egymásrautaltság és az együttlakás volt a két legfontosabb tényező, amely az összeköltözött fiatalokat a szó teljesebb értelmében vett közösséggé válás útján elindította. Már volt hol lak- niok; most meg kellett oldaniok a reggeli és esti étkezéseket. A hálószobáktól lassan elkülönítettek egy kamrát és egy konyhát, ezzel megteremtették az élelmiszertárolás és -készítés két színterét. Ez a közösséggé válást is elősegítette, hiszen „alapszabály” volt, hogy a kollégisták hazulról kapott-hozott élelmüket megosszák és cserélgessék egymással. A gazdálkodás emberi-baráti kontaktusokat alakított ki. A mind intenzívebb közösségi élet másik színterévé az előadóterem vált. De használták azt a diákok étkezőnek és tanulószobának is. Az élet lassan szervezett kereteket öltött; a kollégisták tisztségviselőket választottak maguk közül: igazgatót, titkárt, gazdasági felelőst. A tagság és az igazgató között nem alakulhatott ki ellentét, már csak azért sem, mert az igazgató a másik két vezetővel együtt szintén egyetemi hallgató volt, akár a többi kollégista. Nemcsak a vezetők kezdeményeztek, a tagok közül is bárki <132
