Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Filep Antal: Kardos László a néprajztudós
hettük az elkészült részleteket a hozzájuk csatlakozó vázlatokkal, jegyzetekkel együtt, láthattuk miként tervezte meg lépésről-lépésre a további munkáját. A fegyelmezett, a módszeres és koncepciózus kutató követésre sarkalló példájaként áll előttünk. Bizonyosak vagyunk, hogy a mű kései megjelentetése ellenére is nagy hatással lesz a hazai néprajzra és az agrárvilágunk történeti, szociológiai kutatására. Kardos Lászlónak nagy szerepe volt az ötvenes évek országos kutatási programjai kidolgozásában. Része volt abban, hogy a magyar néprajz átfogó szintézisének első, reális koncepciója már 1955 őszén megfogalmazódott, és széles körű viták keretében elfogadásra került. Talán érdemes megjegyezni, hogy az ebből kerekedő első kötet 1985 nyarán került a kiadóhoz, és bár az utóbbi három évtized sok változást hozott, a szaktudomány nem is remélt gazdagodása ellenére a most megvalósuló kötetsorozat koncepciójában egyáltalán nem idegenedett el Kardos László és egykori tervezőtársai elképzeléseitől. Néprajzi munkássága harmadik nagy korszakában a társadalomnéprajz újabb speciális ágazatát dolgozta fel. Előbb Bakonycsernyén (Fejér megyében), később másutt is elmélyedt a különféle vallási csoportok, egyházak etnográfiai, vallásszociológiai elemzésében. A kutatásai bepillantást adnak a jelen és a közelmúlt tudati változásaiba, a vallási közösségek sajátos kohéziójába, funkcionálásába, mindennapi gyakorlatába. E témából 1967-től valahányszor publikált, az mindig a tudományos közélet eseményévé vált. Érdemes figyelnünk arra, hogy személyi okokból a néprajzi könyvkiadás keretein kívül jelentethette meg csernyei monográfiáját, két különösen néprajzi értékekben gazdag (elsősorban a hiedelemvilággal foglalkozó) fejezetét kénytelen volt másutt közzétenni. Élete utolsó esztendeiben a nazarénus gyülekezetek világát kutatta és dolgozta fel. Büszke volt arra, hogy kutatómunkája nyomán a kisegyház állami, politikai megítélése alapvetően megváltozhatott. Személyes sikerének is tekinthette, hogy ezzel a nazarénusok százéves hányattatása zárulhatott le, amikor egyezményes keretben rendeződött az államhoz fűződő viszonyuk. Halála előtt A boldog emberek közössége cím alatt könyvet írt társszerzőjével, Szigeti Jenővel együtt. A 33 íves kéziratot Pogány Mária fejezte be. Remény van rá, hogy még 1986-ban meg is jelenhet a Magvető Kiadóban, s így ezek a kutatásai is hozzáférhetővé válnak. A vallási élet néprajzi, szociológiai vizsgálatában maradandó eredményeket ért el e közösségek kialakulásának, belső mozgásának nyomonkövetésével, fejlődésük bemutatásával. Feltárta azokat a mozgatórugókat, amelyek a szerveződéseket létrehozták, és amelyek az alakulásaikat kiváltották. Nagy nyeresége tudományunknak, hogy következetesen szembesítette az egyes egyházak, vallási mozgalmak deklarált elveit, tanításait a tényleges, helyi gyakorlattal. Az idea és a praxis módszeres összevetése a néprajz keretein is túlmutató tanulságokat szolgáltatott. Kardos Lászlónak az egyházi szervezetekre vonatkozó néprajzi vizsgálatai bár nem tekinthetők elszigeteltnek, de mégis a legmegalapozottabbak, a legsokrétűbbek. Lényegében őneki köszönhető, hogy a kutatásnak ez az ága túlnőtt a folklorisztikai szövegelemzéseken és a kultusztörténeten. Megfigyeléseit, következtetéseit a társadalom legszélesebb távlataiba ágyazva úgy elemezte, hogy az szinte iskolateremtőnek bizonyult. A szak egésze osztatlan elismeréssel, nagy revelációval fogadta közléseit. Valamennyi felszabadulás után írt munkáját, a helyi társadalom beható vizsgálatát és a vallásnéprajzi elemzéseket összefogja az a közös vonásuk, hogy mindben számot adott az 1945 után kibontakozó változás, átalakulás folyamatairól. Életművét úgy is felfoghatjuk, mint amelynek a tengelyében a társadalom, az életmód és a tudat sokoldalú, komplex, a történetileg megragadott szerves összefüggésrendszere állt. Számára a néprajzi megközelítést nem az egyedi sajátosságok, raritások kiemelése jelentette, hanem a legszélesebben felfogott kultúra társadalmi érvényű, történeti szemléletű tudományos vizsgálata. Ebbéli kísérleteinek konkrét eredményei túlmutatnak a néprajz határain, sőt kutatásainak szemléleti és módszertani újításai valamennyi társtudományunk számára inspiráló értékűek, folytatásra ingerlőek. Éppen ezekért az eredményeiért munkásságának a harmadik szakasza különösen sok elismerést hozott számára a társdiszciplinák részéről. Nem volt véletlen, hogy amikor 930
