Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Filep Antal: Kardos László a néprajztudós
népi kollégiumi mozgalomban a saját élete is. Nem kívülről azonosult vele, úgy vált vele azonosulttá, hogy önmagát is benne valósította meg. Hogyne lett volna kedves a szívének! De a személyes maradandóságát mindig úgy szolgálta, hogy egyúttal a kollektív maradandóságot, a mozgalom közös maradandóságát, tagjainak közös utóéletét is szolgálta. És az a „provokatív hajlam”, amiről szólt önmagát jellemezvén, az intenzív bekapcsolódás készsége, az valóban azt jelenti, hogy indulatokat és mozgalmakat serkentő katalizáló személy volt. Intellektusa sokakat nyomasztott, dinamizmusa és fantáziája olyan volt, hogy sokan nem tudták, nem mindig tudták, vagy csak később tudták követni. Fanyar szkepszise és iróniája mindig egyfajta távolságot is tudott tartani önmaga és a dolgok között, hogy józanságát megóvja. Olykor talán túl is lőtt a célon. Talán túl sok, szívének kedves tanítványa zsebébe dugott marsallbo- tot. Oda is, ahol esetleg nem volt fedezet. De nincs nevelés optimista hipotézis nélkül, és lehet, hogy ez a marsallbot sokakat legalább az ezredesi rangig elvitt. A marsall- bot nélkül, lehet, csak őrmesterek maradtak volna. * Volt itt, és bár fogyatkozva, van még itt egy nemzedék, amely — s megint hadd idézzem az ő szavait, meglehet, kicsit patetikus szavak, de mindig volt hajlamunk, a NÉKOSZ-nak volt hajlama némi pátoszra — „a forradalmi demokrácia szellemében jelentkezett, a szocializmus perspektívájában építkezett, és a proletárforradalom fegyelmében öltözött”. Nos, ezt a nemzedéket ugyan a korszak és a magyar valóság hordta ki, de — határozottan meg kell mondani — Kardos géniusza nélkül nem lett volna azzá, amivé lett, s amiként megismerte a kor. Nagy László tette föl utolsó ismert interjújában a kérdést, vajon milyen üzenetet hagyunk az élőknek, mit mutatunk föl elfogadásra vagy elvettetésre. Valószínűleg ezzel kellene Laci szellemében is többet törődnünk, mintsem mindennapi viszonyaink apró-cseprő, újratámadó, olykor kisszerű konfliktusaival, személyes és tárgyi feszültségeivel. Az „egybegyűjtő ember” eszméjét hagynám én az egyik legfontosabb üzenetként, nemzedékünk egyik fontos tapasztalataként az eljövendő kollégista és nem kollégista nemzedékeknek. Megtoldva azzal, amit megint ő mondott: „az életet birtokba kell venni, mert csak azután lehet megváltoztatni.” Ahhoz, hogy ezen a magyar valóságon bármit módosítani tudjunk, minden ízében otthon kell benne lennünk. Változtatni is csak úgy tudunk rajta, ha a mienk, a birtokunk, és nem a kísérletezgetés, ifjonti hevülés kalandjainak a tárgya és terepe. FILEP ANTAL Kardos László a néprajztudós Kardos László életművének szerves része a néprajzi munkássága. Bár kutató munkájának az intenzitása élete különböző korszakában más és más volt, személye a negyvenes évek elejétől a hazai etnográfia meghatározó egyéniségei közé tartozott. Nélküle nem lehetne hitelesen számot adni a magyar néprajz történetéről. A szak- tudomány egyik nagy megújítóját tisztelhetjük benne. Olyan tudós volt, aki a vele érintkezőket, a környezetébe kerülőket mindig a továbblépésre, a távlatokban való gondolkodásra késztette. 926
