Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Pataki Ferenc: Vezércsillaga volt a politikum és a pedagógikum
remtés szabad társadalmi mozgásterét bővítsük. Mégpedig minden szférában. A politikumban, a közigazgatásban, az ifjúsági életben, a kultúra, a tudomány, a művészet világában egyaránt. Már csak azért is, mert — eszméljünk rá — mi történik akkor, ha kihull egy korszak a nevelési rendszer hátteréből? * Két tényt ne feledjünk! A népi kollégiumi mozgalom akkor bontakozott ki, akkor lett tömegmozgalom, amikor itt egy még ki nem épült, még nem centralizált hatalmi rendszer alakult ki, amikor a hatalmi viszonyokat megosztottságok, belső feszültségek kísérték. És a nem konszolidálódott hatalmi viszonyok közötti résekben a népi moz- galmák, a népi kollégiumok és a többi mozgalmak szabadon szerveződhettek. Makarenko fölött is akkor járt el az idő, a harmincas évek elejére, amikor kiépült a sok bürokratikus vonást viselő álami centralizmus. Kardos sorsa alighanem ugyanaz lett volna, mint Makarenkoé, aki, mint ismert, egy bizonyos ponton azt mondta: egy jottányit sem vagyok hajlandó pedagógiai elveimből engedni, és inkább leszek munkanélküli, sem hogy lemondjak pedagógiai leleményeimről. Lacit a „szerencséje” megkímélte attól, hogy ilyen levelet kényszerüljön írni. És azt se feledjük, hogy a NÉKOSZ mögött egy emelkedő ország és egy emelkedő nemzedék pátosza hatott. Ma egy másfajta pátoszt kellene ugyanezeknek az eszméknek a jegyében — amelyek a NÉKOSZ eszmei magvát képezték — a pedagógiai valóságban érvényesíteni. Meglehet, hogy ez nem a Németh László-i „heroikus pesszimizmus”. De hogy „heroikus realizmusra” szükségünk van, az biztos. Egyébként pedig: ha a NÉKOSZ sorsa az lesz, hogy hagyománnyá válik, ne feledjük, a progresszív nemzeti tradíciók elevenen ható és szervező erőként működhetnek ma és holnap is. * Végezetül hadd mondjak néhány szót a másik fókuszról is! Megint csak Németh Lászlót idézem, ő mondta, hogy „nagycsaládok” nem születnek mágnesemberek nélkül. Akik körül, mint a vasreszelék szemcséi, elrendeződnek a közösség tagjai. Az egyén és a közösség viszonya veszedelmesen bonyolult. Meglehet, hogy a nagy, a látványos, a tízezres tömegmozgalmak elfedték — hadd fogalmazzam így — a kollektivizmus szerves drámáit, konfliktusait, amikor a szuverén személyiség birkózik, hogy megőrizze önmagát, de egyúttal szolgálni tudja a közösséget és a közösség törekvéseit is. Nagy egyéniségek, jelentős egyéniségek nélkül nincs kollektivizmus. Akárhány nullát adunk össze, a végösszeg mindig nulla lesz. Csak valódi értékek összeadása hoz létre értéket és új erőt. Kardos Lászlónak csodálatos érzéke volt ezek iránt a finom közösségi konfliktusok iránt, mert kevés dologban tudott jobban gyönyörködni, mint az emberi egyéniség sokszínűségében. És hadd beszéljek most inkább erről, mint a közösség megteremtőjéről! Egyrészt maga is csodálnivaló műgonddal óvta enyhén archaizáló, veretes stílusát. Mert az is az egyénisége volt. Óvta saját szónoki fordulatait, megnyilvánulási formáit, érintkezési gesztusait. Én Kardosnak azt az alapvonását tartom különösen fontosnak, hogy egybegyűjtő ember volt. Lehet, hogy korán megtanulta, „aki nem gyűjt velem, szétszór”. És ezt ma különösen időszerűnek vélem szóvá tenni. Kései vallomásában mondja: „sohasem voltam társak nélkül”. Melyikünk mondhatja ezt el? Vallomásaiban fölbukkannak mindig a nevek: Fehér Gyula, Gyenes, Sipos, Kovács Gyula, Hegedűs, Szűcs, ök is teremtették Kardost, nemcsak az újpesti kocsmában az emlékezetes alkalommal, amikor igazgatónak jelölték, hanem folyamatosan és kölcsönösen teremtették egymást. Nem kevés hűtlenségben, támadásban, cserbenhagyásban, árulásban volt része. Hadd vállaljam ebből magam is a saját részemet! És ki-ki döntse el magában, hogy ráesik-e és mennyi ezekből! De Kardos mindig az ügyet nézte; makacsul, sérelmeket, konfliktusokat, félreértéseket félretéve: egybegyűjteni akart. Az ügyért. Hallottam azt emlegetni, hogy a saját életművét építi, miközben a NÉKOSZ utóéletét gondozza. Természetesen. Nagy becsvágyak mozgatták, hiszen benne volt a 925
