Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Csapody Miklós: Bözödi és a Székely bánja (tanulmány)
maradt a „belső kérdések” fölvetésére. E kérdések sorába tartozott Bözödi könyvének voltaképpeni tárgya: a székelység téveszméktől megtisztított, elfelejtett története, a Székelyföld harmincas évekbeli gazdasági, társadalmi, művelődési és egyéb viszonyainak összessége is. A monografikus feltárásra — ami „... a tudós és politikus teendőjeként tárva-nyitva állt évtizedek óta” — az akikor huszonöt éves író elsőként tett kísérletet. Műve már keletkezésekor sem kellett mindenkinek, hiszen a vágyott valóság romantikus keresőivel, a reális valóságtól a mítosz felé vagy a személyiség belvilágába fordulókkal és a valóságot politikai-ideológiai meggondolásokból elfedni akarókkal szemben Bözödi a maga puritán tárgyszerűségével és józan tisztességével nem tett mást, mint ábrázolta az általa meglátott valóságot, ami ha rebéllMának már nem is, de várható botránynak még bőven elég volt, s elégséges az elutasításhoz is. A Székely bánja megjelenését nem vállalta sem a Hitel nemzetpolitikai szemléje, a második kisebbségi évtized új nemzedékének büszke fóruma, sem pedig a hivatalos irodalom, az Erdélyi Szépmíves Céh. Nem kellett a poiliitikai konzervatívoknak, de a népi romantika híveinek sem, és —- bár, megelőzte a Hitelt, az Erdélyi Helikont és a Pásztor - tüzet is, egyes részleteit közölte — bizonyára anyagi okokból nem adta ki a Korunk sem. Bözödi tehát választhatott: vagy a Céh lektorára hallgat, s akkor tíz év múltán majd hálás lehet neki a kínos kézirat jóakaraté fiókba zárásáért, vagy más megoldást keres ő maga. És mivel ritka a szooiográíus, aki kéziratával saját majdani hagyatékát óhajtja gyarapítani a valóság azonnali, jobbításra sarkalló megmutatása helyett — egy tervezett Erdély felfedezése-sorozat kezdeményeként tizenhét fiatal író szövetkezett a kiadásra, az új nemzedéknek azók a baloldali orientációjú tagjai, akiknek kitartása hamarosan új vállalkozáshoz, az Erdélyi Enciklopédia Könyveihez vezetett. Ez a Szeműér Ferenc és Szenczei László vezette munkaközösség — mely, mint az alapszabályban Méiiusz József leszögezte: „.. . minden politikai, vallási, világnézeti és irodalmi iránytól független, és elvben a Vásárhelyi Találkozó alapján áll. Az írók meghívása vagy a kéziratok kiválasztása tekintetében egyedül az irodalmi érték lehet a döntő.” —, Balogh Edgár (íratlan történelem), Nagy István (Külváros, Oltyánok unokái), Vámszer Géza (Szakadát) könyveit is kiadta Szemlér híres nemzedéki lélek- rajza, a Más csillagon és Szenczi mára szinte elfelejtett, kétkötetes kitűnő regénye, a Korom és korona mellett. (E „szabad társulás”, amely összesen nyolc, a Céh által tartalmuk miatt visszautasított munkát adott ki, s idővel kiadóvállalattá alakult volna Erdélyi Enciklopédia Könyvkiadó néven, két sorozatot (az Erdélyi Enciklopédia Könyveit és az Ismeretlen Erdélyt) indítva (az Oltyának unokáit és Köves Miklós [Kahána Mózes] Hat nap és a hetedik című művét már a 2. sorozat hozta, s itt tervezték Méiiusz mostoha sors elé néző nagy regénye, a Város a ködben kiadását is). Bözödi könyvét másodszor, 1939-ben Püski Sándor is megjelentette (ami a szerzőnek Baumgarten-díjat hozott), és változatlan szöveggel — mert közben a politikai határok megváltoztak ugyan, de a Székelyföld élete Északon alig —, kibővítve a marosszéki fejezettel, ia Magyar Élet másodszor is kiadta, Magyarországon szélesebb körben is megismertetve a Szárszón magyarság és szocializmus jövő esélyeit mérlegelő író nevezetes munkáját. * A háborús kataklizma és az újabb történelmi fordulatok óta ugyan már majd félévszázad eltelt, mivel azonban ebben a térségben mindig adódott valami, ami (feltéve, hogy egyáltalán megszülethetett) újra és újra meggyengítette a nekünk szóló írás hatóerejét —: ezidő alatt sokmindenről egyáltalán nem vagy alig, néha meg egyenesen torz módon, erre vagy arra kiélvezve növelte a tisztázást sürgető egészséges légkör hiányának érzetét. Ezért a Székely bánja friss, Magvető gondozta negyedik kiadása ma sem egy tudománytörténeti unikum újrafelfedezése a magyar szociográfiai irodalom múltjából, hanem történelmi megoldatlanságok, ma is eleven gondok újragondolása, egy ma is dolgozó író nálunk inkább csak emlegetett, semmint olvasott 890
