Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Csapody Miklós: Bözödi és a Székely bánja (tanulmány)

híres művének közzétételével — mindenféle előítélet, hamisítás és mítosz ellenében. A kötetet nagy hozzáértéssel Csíki László szerkesztette a III. kiadás alapján, s ugyancsak ő az, aki értéke szerint summázta végre utószavában író és műve — jelen kiadásig felénk fantomíró és fantommű — igazi jelentőségét.

Előítélet, hamisítás, mítosz. Tény, hogy a Bözödi által akkor leírtakhoz képest a székelység s vele az egész erdélyi magyarság helyezte, mindennapi életének minősége mára gyökeresen megváltozott, átalakult. Nem alakult át azonban visszamenőleg — — még ha furcsamód néha úgy tűnhet — sem térségünk és benne a székelység történeti múltja, sem pedig nem csökkent Bözödi mítoszromboló higgadtságának érvénye a Székely bánja ötven éve során; mítoszok ma is vannak, nem szólva mindenféle történelemhamisításról és burjánzó előítéletről.

Mert Bözödi szándéka nem volt más, mint egy ezekhez hasonló, csak épp nem mértéken felül nyilvánuló, nem offenzív, hanem önveszélyes hamisítás, mítosz fölszámolása; törekvésének nem a bálványdöntögetők nyilvános heroizmusával, inkább módszer és előadás empirikus technikájával, iá szemlélet radikalizmusával és racionalizmusával szerzett érvényt, mely ha szövegét nem is képes végig azonos hőfokon tartani, egy, iá szákmunkák felé közelítő szociográfiát, a magyar társadalomrajz klasz- szikusainak sarába tartozó alkotást eredményezett.

Az említett mítosz egy történeti téveszmében gyökerezik, amit aztán a havasaiji romantika ködbevesző idealizmusa stilizált át felemelő és borzongatóan bensőséges, izgató, de nemesen hősies, összességében pedig rendkívül megnyugtató misztifikációvá. „Mi akozhatott volna aggodalmat a múltban, hiszen olyan szép elmélet élt a szókelységről ? Az utópia hirdette, hogy itt mindenki szabad, egyenlő és egyformán nemes, itt az elnyomást, a jobbágyságot nem ismerték, társadalmi súrlódások nem keletkezhettek. Területi és személyes önkormányzata révén eszményi köztársaságban élt a nép ... Királyi jog a gazdátlanul maradt birtokra sem terjedt ki, mert a nép a földet nem adomány, hanem ősi foglalás alapján bírta .... Az utópia jó szolgálatot tett, ezer évre meghosszabbította ezt az állapotot, mely a valóságban Mátyás király idejéig sem maradt fenn a maga egészében. Homályban tartotta a XV. századdal kezdődő tizenegy székely lázadást, a jobbággyá süllyedt székely népréteget pedig megfosztotta székely nevétől, hogy a név makulátlanul ragyoghasson. Az utópia szobrot érdemelne.” S aztán minden maradt a régiben: a hamis eszmények visszfényében fel sem merültek, nemhogy megoldást nyerhettek volna azok az életbevágó kérdések, melyeknek rendezetlensége folytán a székelység úgy érkezett el a 20. századba, ahogy azt Bözödi felvételei megmutatják.

E „bűbájos téveszméből” aztán, egyéb gyökerzetekből is errefelé tartva sokminden kinőtt, a székelykedéstől a havasokra nedves szemmel tekingetek ábrándjain és a szűz fenyvesek originális illatát szimatolók lelkes révedezésén át a veretes stíl- romantikáig és tovább. Ezt az egyveleget s a ma is működő, mert a megoldatlanságok és tisztázatlanságok televényén megélő magatartástípust régebben ás sokan összetévesztették egy minőségileg más természetű jelenséggel, ami különösen sok kárt okozott. Ez a jelenség a magyar nemzeti kisebbség két háború közötti demokratikus önazonosság-ideológiáját körvonalazó transzilvam izmus volt, melynek eszméköre a kisebbségi hőskor első éveiben bontakozott ki s a harmincas évek végére őrlődött fel', más humanista-demokrata ideológiák régi és eljövendő sorsához hasonlóan. A tévesztés oka felületi volt: az „erdélyi lélektől” szólva mítosznak vélték az életérzésnek, magatartásmode 1 Lnek, eszmei-morális beállítottságnak és ideológiai-művészi megnyilatkozásnak azt az alapvető sajátosságát is, amely pedig a lényegét hordozta a korai transzilvanizmus aktivizmusána/k, komor pátoszával és sokat kárhoztatott „lírai hevületével”, az „óhaj és vocativus ideológiával” együtt — és amelynek a mentalitást átalakító célja a realitások figyelembevételének sürgetése, az új hely- zettudat mielőbbi kialakítása és az önrevízió etilkai többletet hozó véghezvitele volt. Arról folyt a vita, van-e „erdélyi szellem”, s nem pedig a transzilvanizmus akkor még meglévő és hatékony közösségkonstituáló erejének esélyeiről. Miként minden újszülött ideológliábain, a transzilvanizmusbain is ott volt és annak minden következ891