Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Kuntár Lajos: "A könyv szeretete megér egy kis szégyenáldozatot" - Pável Ágoston könyvtárfejlesztő munkája
Pável leleménye és kitartó kapcsolatteremtő készsége révén igen gazdag folyóirat-állományhoz jut a könyvtár. A kimutatás beszédes: 1927 1931 Előfizetés 10 22 Tiszteletpéldány 15 13 Csere 69 128 Állami letét 27 18 Népkönyvtári — 5 Adomány 4 — összesen 125 193 Az 1927-ben jelentkező adomány: a megyei törvényhatóság a Magyar Külpolitika, Pável Ágoston pedig a Vasvármegye, a Juventus és az Országos Középiskolai Tanár- egyesület Közlönye című kiadványokat ajándékozta. A Kultúregyesület és a Vasi Szemle könyveket is jelentet meg. Pável ezek cseréjét is megszervezi, s ezáltal újabb segédforrást állít a könyvtárfejlesztés szolgálatába. Érthetően kesernyés a hangja, amikor az 1936. évről szóló jelentésében a csereakció bedugulásáról kell írnia. Az ok a Kultúregyesület vezetősége és a szerkesztőség nézetkülönbsége a csereügyben. Fájlalja a vezetőség megszüntető döntését, hiszen a csere révén a legjobb hazai és külföldi szakfolyóiratokhoz jutott a könyvtár, és könyvekkel is gazdagodott. TÁMADÁS ÉS ELISMERÉS Pável nappalokat éjszakába toló munkája nem csak elismerést arat. 1935-ben a szegedi Széphalom című folyóirat azt írja, hogy az 1930-ban kiadott pótkatalógusa ponyvairodalmat is ajánl olvasóinak. A Vasvármegye siet átvenni a szegedi írást, melyre Pável Szombathely második napilapjában, a Hírben válaszol. Kifejti, hogy a kifogásolt francia nyelvű könyv gróf Széchenyi Gábor hagyatékából Sugár Géza földbirtokos ajándékaként került a könyvtárba. „Van ott a könyvtárban jó párszáz magyar nyelvű, mostanában megjelent könyv is — írja válaszában a Vasvármegye —, amit bizony nem adnék oda akárkinek olvasni .. . pedig bárki megkaphatja .. . meg is esik, hogy akárhány ifjút és hajandont ez a cenzúra nélküli könyvkiadás ismertet meg a detektív- könyvekkel és erotikus regényekkel.”6 A harmincas években egyszerre több oldalról is érik támadások Pávelt. Az 1934. évi jelentésének befejező soraiban érződik is a megbántottság: „Kerek tív éve múlt, hogy átvettem a sáfárkodást a múzeum könyvespolcai között. Nem szívesen tettem s az akkori vezetőségnek csak hosszas és ismételt kapacitálására vállalkoztam erre a nehéz és hálátlan munkára. Férfi korom tíz legmunkásabb évét tettem bele a könyvtár kátyúba került szellemi kincseinek mentési munkálataiba s a megtépázott ugarnak felvirágoztatásába. Ne vegyék tőlem zokon, ha a decennium végén felburjánzott felelőtlen gáncsoskodásokra avval válaszolok, hogy rövid összeállításban rávilágítok az elmúlt tíz esztendő könyvtári eredményeire: a gyarapodás kötetszáma 16 207 kötet 46 476,89 P értékben (165%) ... köttettem 6299 kötetet, összeállítottam 3 katalógust. Ezek a számok beszéljenek helyettem és verítékem helyett.” Pável tehát az 1924 őszén átvett könyvállományt megháromszorozta, bár az évek során egyetlen állami fillér sem csordogált a könyvtár pénztárába. Az önerőből gyarapodó könyvtár mégis az ország egyik legnagyobb közkönyvtárává fejlődik. Pável könyvtára kapuit a lehető legszélesebbre tárja az irodalmi értékek előtt. Az írók faji és vallási megkülönböztetése nélkül vásárolja a hazai és a külföldi haladó irodalmat. Az általa e szellemben kialakított könyvállomány egykorú, 1944-es elmarasztalása ma már dicséret: „Nem lehet véletlenség az sem, hogy a legtöbb zsidó könyvet a két legszabadkőmívesebb, legzsidósabbá fajult város, Debrecen és Szombathely közkönyvtáraiban találták. A debreceni Déry Múzeum szolgáltatta be a legtöbb zsidó könyvet. Nyomban utána következik a Vasvármegyei Múzeum Könyvtára, amelyben való883
