Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Kuntár Lajos: "A könyv szeretete megér egy kis szégyenáldozatot" - Pável Ágoston könyvtárfejlesztő munkája
színűleg egyedül található meg Fodor (?) László páratlan irodalmi csodatétele, amely Ó, Matgomery! Szerelmem .../ címet viseli.”7 A Pável személyével és munkájával foglalkozó korabeli sajtóközlemények többsége elismerő és dicsérő hangú. Ezeket nem utólag írják, hanem a kortársak vetik papírra, akik tanúi, közvetlen tapasztalói önfeláldozó, gigászi munkájának. Az egyik szombathelyi lap munkatársa leírja látogatását A vasmegyei kultúra otthonában, ahol késő este, fűtetlen teremben dolgozik a könyvtár nyitását előkészítve Pável Ágoston, akinek „Szemében kincsásók lázas-babonás fénye csillog”, és lelkesen beszél a „Fájó panaszokról, csírázó reményekről, bontakozó, életet ígérő tervekről”. Az írás így fejeződik be: „Sokáig zsongtak még fülemben dr. Pável szavai, s hogy elvegyültem a Király-utcában és a Korzón hullámzó szagos tömegben ,egy pillanatra végigfújt a lelkemen dr. Pável panaszainak ürme-keserűsége. Az az álmodozó fanatikusan hívő, reménykedő szegény ember ott rakosgatja a könyveket, söpri a polcok alját, osztályoz, ír, őrli testi-lelki egészségét, pusztítja tüdejét és fogyasztja életolaját napi 6—8 órában ingyen, embertestvérei szellemi javára, ezek a ráérő unatkozók pedig a legtöbbször azt se tűrik, hogy más, bár a legízlésesebb szerví- rozásban elibük tolja a szellemi menza legtáplálóbb, leginyencebb falatait. Be szegények ezek az étvágytalan, munkátlan lézengők, s be gazdag az a virrasztó szegény ember.”8 Ugyancsak a könyvtárrendezés során, 1925 őszén számol be egy másik helyi lap arról a Pável Ágostonnal folytatott beszélgetésről, amelyben a tudós könyvtáros az élesztősért „lelkesedve-lelkesedik és hajnaltól a késő délutáni órákig dolgozik izzadva és holtfáradtan és mégis óriási munkakedvvel és bizalommal... Érdemes lenne ebben a rohanó életben egy percre megállni, és meghajtani előtte az elismerés zászlaját. A holnap, a jövő úgyis lerója előtte háláját, aki egy év emberfeletti munkájával rendezte Vasmegye hatalmas könyvtárát, amely könyvtár büszkesége lehet nemcsak a megyének, a városnak, hanem az egész országnak is.”9 Amilyen természetességgel jósolja meg fenti sorok írója az utókor háláját, elismerését, olyan magától értetődötten folyik immár harminc éve a páveli örökség gondozása, hasznosítása szülőföldjén (Szlovénia) megemlékező ünnepségek, kötetek, tanulmányok, cikkek elevenítik, éltetik tovább sokasodó alkalmakkal szellemét és példáját. Ez az írás a szerény utódnak abból a szándékából született, hogy a főleg eredményeiben ismert, a könyv szeretete miatt szégyenáldozatokat is vállalt, hittel, leleménnyel és kitartással végzett könyvtárosi munkájáról teljesebb képet fessen, s ezáltal mélyebbre hajtsa Pável Ágoston előtt a ma és a jövő elismerő zászlaját. JEGYZETEK 1. Vas Megyei Levéltár VIII. 701. Vasvármegyei Múzeum Könyvtára és Szombathely Város Kultúregyesülete Könyvtára nevében folytatott nagy arányú levelezése, jelentései, elszámolásai, különféle nyilvántartásai több csomóban találhatók. Valamennyi idézett és hivatkozott levél, jelentés ezekben található. (Ezúttal mondok köszönetét a Vas Megyei Levéltár munkatársainak a kutatásomhoz nyújtott segítségükért.) 2. Pável Ágoston 1886. augusztus 28-án született Vashidegkuton (Cankova) Pável Iván és Obál Erzsébet harmadik gyermekeként. Középiskoláit Szentgotthárdon (1897—1901) és Szombathelyen (1901—1905) végezte. 1905 szeptemberétől a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a magyar, a latin nyelv és a szláv filológia hallgatója. 1911— 1913. években helyettes tanár Tordán. Dombóváron 1920-ig tanít, közben részt vesz a háborúban, ahol megsebesül. Szombathelyre 1920-ban kerül. 3. Vasvármegye, 1925. aug. 18. 4„ Vásárlásairól számlák és jegyzékek találhatók az iratcsomókban. Tanulmányozásukkal konkrétabb képet nyerhetnénk Pável könyvtárpolitikájáról, állománygyarapító törekvéseiről. 5. A Folia Sabariensia, majd Dunántúli Szemle néven megjelentetett folyóirat tizenegy évfolyamát Pável neve fémjelzi. E szakasz zárószáma Pável Ágoston emlékkönyvként 1949-ben jelent meg. Az 1958-ban újraindított folyóirat ismét Vasi Szemle néven jelenik meg negyedévenként. 6. Szeged irodalmi és tudományos folyóirata, a Széphalom támadásának szombathelyi visszhangját, benne Pável terjedelmes védekező írását lásd: Kuntár Lajos: A közkönyvtárügy fejlődése Szombathelyen I. = Vasi Szemle, 1972. 2. sz. 273—276. p. 7. Marschalkó Lajos: Mi kerül bele a nagy papírzúzó malomba. = Egyedül vagyunk, 1944. június 2. Az 1944/27. sz. M. kir. min. 10, 800—1944. M. E. sz. rendelet végrehajtása során a Vasvármegyei Múzeum Könyvtárának jelentése a zsidó szerzők műveiről a könyvtár katalógusainak alapján készült két jegyzéket 1944. május ll-én és július 10- én állította össze Fáy F. Ervin premontrei tanár, könyvtáros. 8. Népakarat, 1925. december 25. 9. Hír, 1925. szeptember 18. 884
