Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Székely András Bertalan-Mukics Ferenc: Két nép hű fia (interjú Weöres Sándorral és Gazdag Erzsivel)
De hát a háború után is voltak különféle Pável emlékünnepségek, évfordulós kiadványok jelentek meg. önnek pedig annyi emléke van, hogy Igazán sajnálnánk, ha kárba vesznének. Nem is nagyon kerestem meg ebben az ügyben . . . Aztán lehet, hogy egy kicsit lusta ember is vagyok. Ugyanakkor annyira a saját tulajdonomnak tartom ezeket az emlékeket. Lehet, hogy ez önzés? Amikor Kodályról is kérdeznek, mindig azt mondom: azt nekem mondta, nem a közönségnek. Tudniillik az embereket gyakran nem is annyira az életmű érdekli, mint inkább azok az apró-cseprő napi jelenségek, amelyek körülveszik az alkotót. Ez világjelenség. Én ezeket nem nagyon szeretem. Csakhogy, ha nemritkán ezek a lényegtelen apróságok azok, melyek révén valaki egyáltalán érdeklődni kezd egy költő, zeneszerző vagy más híres ember munkássága iránt, akkor az ügy érdekében talán ezeket sem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni, vagy mellőzni. Bizonyos, hogy ebben is van igazság. De az emlék addig az enyém, amíg el nem hangzott. Az igazi szerelmeket sem fedik fel az emberek. Mert ha elmondják, akkor már elmúltak. így vagyok én is az emlékeimmel. Már maga az a tény, hogy egy emlékről beszélek, azt bizonyítja, hogy elmúlt. S az elmúlás nekem végtelenül fájdalmas. Azért mondom, amíg bennem él az emlék, addig élnek ők is, akikre emlékszem. Aztán az emlékek ilyesfajta felidézésével bizonyos értelemben ki is szolgáltatom az illetőt. Mégha jó tulajdonságokról van is szó, akkor is. Őrizi az ember, őrizi a lélek ezeket a csodálatos eseményeket, képeket, kapcsolatokat, amelyek ha bennünk vannak, megmaradnak üdének, sértetlenül, de ha kikerülnek a külvilágba, igen ki vannak téve a hervadásnak. írt két verset Pável Ágostonhoz. Ezeket halála után írta vagy előtte? Még életében. Most lesz Pável születésének 100. évfordulója. Nem gondolt véletlenül arra, hogy ismét írjon egy költeményt őróla? őszintén megmondom, nem gondoltam rá. S elképzelhetetlennek tartja? Nem tartom elképzelhetetlennek. Ha megint olyan állapotba kerülök, amikor „ki akarom adni” a barátomat és magamat is, akkor lehet, hogy megint írok egy ilyen verset. Mert hiszen azóta sem volt ilyen barátom. Mivel nem ismertem apámat, szinte apámat találtam meg benne, testvéremet és rokonomat. Nagyon érdekesnek találom az emlékeivel kapcsolatos nézeteit, jóllehet van bennük — legalábbis számomra — egy-két szokatlan elem is. Ugyancsak kissé meglepőnek tartom azt is, hogy mindazok után, hogy szinte lányaként szerette Pável Ágoston, mégsem ment el a temetésére. Nem mentem el, mert nem hiszek a halálban. Egyszerűen nem fogadom el. Hiszek e lélek halhatatlanságában. Nekem ne mondja senki, hogy a barátom a föld alá menekült előlem. Itt él bennem. Az 1949-ben kiadott Pável Emlékkönyvben megjelent Üzenet Pável Ágostonnak című versét a következő strófákkal zárja: „Fogadd el fáradt köszöntésem,j te boldog szférák vándora,! te tiszta fényben fénylő fürdő,I kit nem lephet be föld pora!” Véleménye szerint, mennyire ismerjük Pávelt? Mit tud róla mondjuk 873
