Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Székely András Bertalan-Mukics Ferenc: Két nép hű fia (interjú Weöres Sándorral és Gazdag Erzsivel)

egy vasi általános iskolás, középiskolai diák vagy egy kultúrált átlagember szűkebb pátriánkban?

Őszintén meg kell vallani, hogy még a legkiválóbb nagyjainkról sem sokat. Nemrég hallottam egy rádióriportot, amelyben kecskeméti diákoktól megkérdezték, ki volt Kodály Zoltán, aki ugye szintén Kecskeméten született, öt közül egyetlenegy sem akadt, aki meg tudta volna mondani. Tulajdonképpen ezt hozzáírhatjuk többi szégyenünkhöz.

Hogyan lehetne ezen segíteni? Mégiscsak sok mindent tett ez az ember Vas megyéért és a magyar kultúráért, nem?

A kezdeményezés jónak indul. Erről nem szabad megfeledkezni. Csak vigyázni kell, nehogy az egész dolog pusztán kampány legyen, s ezzel a centenáriummal egy időre megint lezáruljon minden. Folyamatosan jelenlévővé kell tenni. Már vannak kedvező jelek, hiszen Pávelről azért sok mindent elneveztek: intézményeket, szabadegyetemeket, énekkarokat, lakótelepeket, utcákat stb. Ügy látom, neve egyre több helyen fog szerepelni. Emléke tehát mindenképpen élő marad. Itt jegyzem meg mellékesen, hogy hallottam egy másik rádióbeszélgetést is, amely az amerikai Oak Parkban, Hemingway szülővárosában készült. Ebben egy idősebb hölgy, aki még személyesen ismerte a nagy írót, elmesélte, hogy városukban se teret, se utat, se utcát, se intézményt, egyszóval semmit, de semmit sem neveztek el Oak Park Nobel-díjas szülöt- jéről. Ehhez képest mi talán nem is állunk olyan rosszul.

A beszélgetés elején említett, Gazdag Erzsiről szóló Pável írásban a következő mondat is olvasható: „Szívből kívánjuk, hogy a magyar Parnasszusra való megérkezése hamaros és diadalmas legyen.” Régen íródtak ezek a sorok. Ön azóta József Attila-díjas költő lett. De ami ennél sokkal fontosabb, talán nincs olyan magyarul beszélő gyerek, aki ne találkozott volna Gazdag Erzsi kedves gyermekverseivel. És hogy úgy mondjam, az egykori költő-tanítvány költő-tanárrá lett. Nem egy, Gazdag Erzsi-verseken nevelkedett gyermek ma már maga is országos hírű költő és író. Ebben az összefüggésben is — tehát, hogy a költészetben túlszárnyalta egykori tanítómesterét — szívesen vállalja a Pável- tanítvány ságot?

Mindenképpen. Hogy mi a véleményem Pável költészetéről? Nos, a költészethez, a költői állapothoz nagy-nagy csend és nyugalom szükséges. Tulajdonképpen neki ez nem adatott meg. Ahhoz, hogy teljesen elmélyüljön a költészetben, soha nem volt ideje. Most is csodálkozom, hogy olyan körülmények között egyáltalán hogyan tudott, hogyan volt képes verseket írni. Természetesen nagyon örültünk mindkét kötetének, amikor megjelentek. Én akkor a kőszegi gimnáziumba jártam. Visnya Sándor matematika-tanáromnak a folyosón lelkendezve mutattam Pável kötetét. És mivel nem voltam valami jó matematikus, szinte megvetőleg hárította el, mintha csak azt mondta volna, törődjek inkább a matematikával, ne pedig a versekre gondoljak, akárha azokat Pável Ágoston írta is, akivel egyébként jó barátok voltak. Ettől függetlenül mi nagyon szerettük Guszti verseit, hiszen valóban elindult egy olyan úton, amit folytatnia kellett volna. Ahogy a kezdeti versek nem jelentik általában a csúcsot — még Adynál sem ez történt —, nem tudjuk megállapítani, hová juthatott volna el, ha teljes szívvel-lélekkel és elmével mívelhette volna a költészetet.

Magamról pedig mindössze annyit, hogy azt azért nem merném elmondani, hogy felértem volna a Parnasszusra. Én abban látom a szerepemet, hogy a gyermekeket, méghozzá a kétévesnél idősebbeket, szép magyar nyelvre oktatom. A szépre nevelem — Pável Ágoston szellemében. És nekem ez elég.

874