Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Székely András Bertalan-Mukics Ferenc: Két nép hű fia (interjú Weöres Sándorral és Gazdag Erzsivel)
SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN — M UKICS FERENC Két nép hű fia* BESZÉLGETÉSEK PÁVEL ÁGOSTONRÓL WEÖRES SÁNDOR Pável Ágostonnal való kapcsolata Weöres Sándor középiskolai éveire nyúlik vissza, amikor is mint kosztos diák Pávelék Faludi Ferenc utcai otthonában él. Hogy mennyire meghatározó időszak volt ez az ön életében, bizonyítják az 1932. december 19-én papírra vetett sorai: „Az a pár hónap, mit Guszti Bátyámnál töltöttem, volt életem legértékesebb ideje. Akkor jegesedett ki gondolkodásmódom, akkor kezdett nőni bennem mindannak a csírája, amit azóta gondoltam, tettem, írtam ... és azt hiszem, akkor született a csírája mindannak is, amiről most még nem is tudok, amit ezután fogok jót, vagy rosszat ösz- szegondolkodni vagy összeírni (...) Tulajdonképpen Guszti Bátyám indította meg az életem lavináját: addig koravén, beteg gyermek voltam és akkor kezdtem egy új, már nem gyermeki, látszólag „dekadens”, de valójában ép életet élni.” Kérem, mondja el, miben állt az az indíttatás, szellemi-lelki útravaló, amit a szombathelyi Pável-portán kapott? Elsősorban az a nagy tudásanyag, amivel Pável Ágoston rendelkezett, és amit bőven árasztott át énrám is. Nagyon hálás vagyok azokért a hónapokért — hiszen éveket nem is tölthettem ott —, de e hónapok alatt is töméntelen mennyiséget lehetett tanulni tőle. Benn éltem Pável családjában, Laci és Juci [Pável Ágoston fia és leánya — Sz. A. B.] kisgyerekek voltak akkor. Sok érdekességet figyeltem meg a gyermeki életből, az ifjúkorból, amit ez az alkalom jelentett és kínált. E tapasztalatok lecsapódására munkáimban még visszatérek. Igen széles területen mozgott Pável Ágoston lelkivilága, ö eredetileg vend-szlovén születésű volt, Vas megye déli részén látta meg a napvilágot, szegénysorsú környezetben, onnan került azután gimnáziumba, egyetemre. ízig-vérig modern szellemű embernek ismertem meg, a költészetben is a modernet szerette, főként az Ady utániakat. Bőséges tudásanyagra tehetett szert, akinek alkalma nyílott vele időzni. Nem ennyire, de szoros kapcsolat volt az is, ami Tóth Jánossal az őrségi-zalai építkezéssel kapcsolatban összefűzte. Beletartozott a baráti és irodalmi körébe Mészáros Hugó is, aki ősz Iván néven írt verseket, egyébként Szombathely polgármestere volt. Szombathely környéki, ne- mescsói származású Bakó József, szintén költő. Mindannyian melegszívű, mindig segítségre kész embernek tartottuk Pávelt, mi, akik a szűkebb-tágabb „holdudvarában” élhettünk. A Pável Ágoston-emlékkönyvben nem véletlenül búcsúztatja Weöres Sándor a tehetségek felkarolóját, az értékek „dajkáját”. Első verseit Pável küldi el fővárosi lapoknak, így már tizenhat évesen ritkaságszámba menő publicitásban részesül. Debütáló verseskötete, a „Hideg van” közzétételéhez Pável Ágoston is latba veti szombathelyi, pesti kapcsolatait, előfizetőket gyűjt a gazdasági • Megjelent 1000 példányban, magyar és szlovén nyelven, az Állami Gorkij Könyvtár és Vas Megye Tanácsa kiadásában 1986. Szerkesztette: Székely András Bertalan. Az alábbi két beszélgetés ebből a könyvárusi forgalomba — sajnos — nem került kiadványból való. 862
