Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Gyurácz Feren: Pável Ágoston útja
gyár irodalom szociális tartalmát elénk tárta, Petőfi, Ady társadalmi igazságot követelő igéit ismertette: az mind felejthetetlen lecke volt a demokráciából.” (Pável Emlékkönyv, 22. o.) Diákjainak szeretete lassanként feloldja a lelkére nehezedő nyomást, előhívja alkati derűjét és a játékosságot, melyet a rá emlékezők — alkalmasint nem a legpontosabb szóval — valamiféle „bohémség”-ként emlegetnek. Rendeződik családi élete: az ikrek halálával támadt sebet Laci fia, majd Juci lánya születése gyógyítja be. A meghúzódás, az átlagba olvadás, a munkahelyi teendők korrekt elvégzésére szorítkozó aktivitás is megtermi azt a gyümölcsöt, amelyet meg kell teremnie: 1922. július 15-én a győri tankerületi főigazgató értesíti a leányközépiskola igazgatóságát a VKM rendeletéről, „amely szerint minthogy dr. Pável Ágoston (...) elöljáróinak jelentése szerint, hivatali kötelességeit pontosan és kifogástalanul teljesíti s ugyanilyen magaviseletét tanúsít is, azon kérelmének, hogy a fentemlített fegyelmi ítélet szolgálati és minősítési táblázatából töröltessék, hivatali elöljáróinak pártoló javaslata alapján helyt adott (...)” (Vas Megyei Levéltár, VIII. 55./16.) Fokról fokra, szívós és türelmes küzdelemmel halad előre, visszaszorítja a csalódottság és a megbélyegzettség megalázó állapotait, és visszahódítja azt a hangulati, morális és társadalmi szintet, ahonnan nagyobb biztonsággal vághat neki újabb szellemi kalandozásainak. Csak úgy és annyi kompromisszumát köt a társadalommal, amennyi e kalandozásokhoz, az épp a társadalomért végzett munka lehetőségéhez szükséges. Ennyit azonban kötnie kell mindenképpen, jó „úriembernek”, kasztja lojális tagjának kell lennie, hogy semlegesítse a szellemi vonzalmai, szláv kapcsolatai és I9-es szereplése miatti gyanakvást. A belső függetlenség megőrzésével, de bizonyos fokig alkalmazkodnia kell bornírt társadalmi környezetéhez, a kisvárosi úri középosztály világához. VI. És alkalmazkodnia kell egy másik értelemben is: munkáját, törekvéseit alkalmaznia az adott lehetőségekre. Felismeri ekkor azt az igazságot, amit később Illyés Gyula — a végleteket villantva össze — így fejez ki: „Provinciális az, aki Bugacon úgy viselkedik, mintha Párizsban élne.” Hely és idő belső követelményeinek figyelembe vételén alapul ez a felfogás, a közvetlen emberi környezet megbecsülését jelenti. A tevékenységi formák és tartalmak hely és idő szerinti módosulását annak az egyszerű elvnek a jegyében, hogy a kultúra az emberért van, tehát hatásra kell törekednie. Szó sincs persze arról, hogy — képletesen szólva — a vidékre vetődött alkotónak nyereg alatt kéne puhítania a húst. Az alkalmazkodás nem foglalhatja magában a minőségi engedményeket. A szellemi igényszintnek Bugacon is párizsinak, Szombathelyen is európainak kell lennie. Hogy ez nem lehetetlen kívánság, azt a későbbiekben éppen Pável Ágoston utolsó két évtizedes munkálkodásának egésze, de legjobb teljesítményei bizonyítják. Amidőn a húszas évek elején-közepén, nem kis belső küzdelmek árán, Pável megérti, hogy ifjúkori ambícióinak zátonyra futása nem tragédia, hogy amit korábban nyelvészeti és filológiai-folklorisztikai munkájával végzett: a közösség és a művelődés szolgálatát, most jórészt más módon, más formában és más tartalmakkal, de nem kisebb minőség-igénnyel folytathatja — akkor pályája legfontosabb felismeréséhez, az utolsó két évtized sokrétű, részleteiben ingadozó, de egészében magas színvonalú művelődési tevékenységének legfontosabb lélektani feltételéhez jut el. Egyszersmind időtálló s hasznos alapelvet kínál a jelen vidéki értelmisége számára is, amely — sokféle gondja szorításában — mintha éppen a minőség-igényről mondana le leghamarább. Pável Ágoston 1924 őszén e megszenvedett felismerés és újra-alkotott hit birtokában lát munkához. Életének és munkájának ekkor kezdődő korszakáról számos résztanulmány született már. A Pável Ágoston útja című dolgozat azt a folyamatot próbálta áttekinteni és megérteni, amely idáig elvezetett. Ami elvezetett addig a pontig, melynek ismeretében már joggal mondhatjuk a bibliai Salamon király szavainak parafrázisaként: Pável Ágoston megértette az ő útját. 861