Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Gyurácz Feren: Pável Ágoston útja
formavilágára egyformán maradandó hatással lesz. A nagy filológus-folklorista, ösz- szehasonlító irodalomtörténész vonzása pedig két korai Pável-tanulmány elkészültében mutatkozik: Az Orpheusz-monda délszláv népköltészeti rokonait kinyomozó, korszerű módszerű, hajlékony stílusú, adatgazdag dolgozat Katona közvetítésével jelenik meg a Néprajzi Társaság közlönyében 1909-ben, A Bankó leányáról szóló széphistória délszláv forrásai pedig már Tordán készül, és a magyar irodalomtudomány európai színvonalú folyóiratában, az Egyetemes Philologiai Közlönyben lát napvilágot 1913-ban. E tanulmány első nyomtatott megnyilvánulása a délszláv-magyar kul- túrkapcsolatok iránti érdeklődésének, amely majd olyan eredményekben fog kikristályosodni, mint — többek között — A Hunyadiak a délszláv népköltészetben —, a Mátyás király és a szlovénok című tanulmányok, a kitűnő Cankar-fordítások vagy a Vasi Szemle „délszláv vonala”. A délvidéki Űjverbász, az erdélyi Torda a tanári pálya első állomásai. A világháború kitörése pedig már a Dunántúlon, Dombóvárott találja a frissen házasodott tudóst. Be kell vonulnia, és midőn hamarosan megsebesülve, visszatér a frontról, sebet visel immár lelkében is: a háború megrázkódtatását tetézi, hogy most első ízben, elesik az egyetemi katedrától, amely tudományos munkájának egyedül méltó keretét alkothatta volna, s amelyre indulása és tanárainak véleménye alapján minden reménye megvolt. „Túlságosan fiatal” — jellemző bürokrata-korlátoltsággal szólt az elutasítás indoklása. Két szlavisztikai dolgozata még nyilvánosságra jut a háborús években (az egyikért akadémiai jutalmat is kap), ám ezt követően majdnem egy évtizedes hallgatás következik. A hallgatás évei előzik és érlelik meg a szombathelyi alkotókorszak 1924—25-ös kezdetét, azaz a döntő pályafordulatot. Ebben áll különös jelentőségük; ezért érdemes — az értelmezés kísérletével — számbavennünk mindazt a gyér ismeretanyagot, amely Pável Ágoston elsüllyedt éveiről egyáltalán számbavehető. IV. A válság évtizede ez, a biztonság elillanásáé és — megkockáztatjuk — az ártatlanság időleges elvesztéséé is. 1918 szeptemberében (!) a pozsonyi egyetemre pályázik Pável — ugyan miért? Nem a kapkodás jele ez? — kérdezzük visszafogottan. Hiszen a hetven felé járó Asbóth, nyugdíjba vonulása esetére, neki ígéri katedráját, s 18-ban még nem tudható, hogy ez a lehetőség is elsuhan majd a fiatal tudós joggal áhítozó tekintete előtt. Ekkor már évek óta nincs nyoma tudományos munkájának, nyugtalan lélekkel — és két mankóval — botorkál át a háborús éveken, munkakedvét csalódások béklyózzák. Fájdalmai közül ezidőtájt bizonyosan az elhúzódó, értelmetlen háború a leginkább leverő. Az ártatlanság elvesztésén nem is értünk mást, mint a háborúban kiteljesült bűnösség megtapasztalását, a nyomában sarjadó szkepszis-élményt és elégtétel-vágyat, mindama közérzeti változásokat, amelyek modern embert „faragnak” a 19. századiból, a félig még archaikus ártatlanságából. Amelyek viszonylagossá teszik az erkölcsöt, megrendültté a személyiséget, romhalmazzá az addigi életstratégiát, kapkodóvá a magatartást. Kapkodóvá — addig a pontig, míg az egyén rá nem eszmél új helyzeténe, be nem méri azt, és külső belső harcait víva meg nem erősödik annyira, hogy múltját és jövőjét egyazon tekintettel tudja nézni. Míg tovatűnt ártatlanságából meg nem alkotja eljövendő tisztaságát. Míg meg nem érti az utat, amelyre a létezés — őt, személy szerint — taszította. A háború végén Pável Ágoston még nem érkezett el idáig. Mámorok és józanulások késleltetik még a kigázolást. Családjában is tragédia és remény váltakozik: a háborús esztendőkben elveszíti két testvérét — 18 augusztusában felesége ikreket szül. 1918 októberének végén kezdi újra a tanítást a dombóvári gimnáziumban. A forradalmak alatti léthelyzetét kevés feltárt tényanyag érzékelteti velünk, különösen hiányosak az októbrista rendszer alatti magatartásáról való ismereteink. A forradalmak után az iskola új igazgatója oly értelmű jelentést tesz feletteseinek, hogy „a különben nagyrahivatott tanár” elhanyagolta munkáját e hónapokban, és 858
