Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - Apáti Miklós: Nagyvárosi elégia (vers)
besárgult avas napolaja apuka messzenéző arca nincs itt egy őbelevaló férfi s ha volna is a szülőktől úgyse lehet aztán a másik gyékény bebizonyítja van azért itt is flanc kirakodás a férfiún giccses tetoválás hajó tengerpart pálmafák asszonyát fölékszerezte ami e nőn csüng lóg és csilingel egy trabantka ára sztereo magnójuk fölerősítik hadd halljam én is ne csak az egész strand elbóbiskolok a konzervzenén a sörön álmomban se mondja e fiatal pár legyen úgy ahogy te akarod még egymásnak se mondtak soha ilyet még egyéves-forma gyereküknek se belekergetik a vízbe a gyerek visít a nő hasán bodoran reng a háj combtája depillált bezzeg az ikrek fölfújt csónakjukon felváltva hajóznak lefröcskölik őket a nagyobbak a kisebbek kikerülik mindenkinek van játszania mivel de ők játszanak egymással is a legjobb játék a másik ember ráadásul ők egyidősek azonos korosztály közös témájuk a közösen megélt gyerekkor ahogy múlik az idő úgy leszünk egyre otthonosabbak bekerít az átlag a státusszimbólumok övezte gyékény a kormoló üresség a napon jöhetnek már a sörüveg-vadászok ez hát a népem bátran közéjük sorolom e part vendégeit is legyenek németek csehek vagy szlovákok akár mihozzánk kevés román és orosz jár ím a mi gyékényes köztársaságunk egy szál gatyában csöcstartófoan mi már nem gyanakszunk ügyeljük egymás úgynevezett értékeit ha a másik a vízbe távozott vagy sörért én is csak szemüvegem óvom a papíromat és toliamat bár a papír türelmes írhatna bárki bármit reá attól a strand még strand maradna
