Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)

— Sajnos . . hogy vannak, ök: a császárnak veszik be Budát, nem a magyarságnak! Minden télen, évtizedek óta: a császári hadak, de még a császár idegen zsoldosai is: Magyarországon vonulnak téli szállásra! A császár a magyar parasztok munkájával, verejtékével fedezteti seregeinek összes költségét. Míg viszont a harcoló magyar végvári katonaságot nem a császár fizeti, az ő zsoldjukat, az ő élelmezésüket, az ő sok akóra rúgó borfejadagjukat; a magyar népből préseli ki! Kényre basszák ezt a nyomorult országot, kurvaságba rontják, de még csak nem is fizetnek neki, ahogy a ringyóknak fizetni szokás! Minden bordélyban . . .

— István... csillapodj, az Istenért! Reménykedjük, hogy Buda visszafoglalásával jobb idők jönnek Magyarországra! — mondja Remenyik István bajtársa.

26. RÓMA. Matteo Simonelli misét komponál a győzelem emlékére, a Missa Buda Espugnatát. A kórust a Sixtus-i kápolnában ő maga, a mester tanítja be.

27. BUDA ELFOGLALÁSA. A várnak már elfoglalt részein megkezdődik a dúlás, a rablás, a nők megerőszakolása, házak kifosztása és fölgyújtása, a védekezni képtelen, fegyvertelen lakosság mégis ellenáll: ezeket a véres, sáros, verejtékes arcú zsoldos katonák mind leszúrják. Prinz Eugen nem inti mérsékletre a katonákat, ellenben, testőrségével és császári vértes lovasokkal az utolsó véd-vonal felé lovagol: parancsot ad a puska- és ágyútűz azonnali beszüntetésére, elrendeli a közelharcot: karddal, szuronnyal, lándzsával rohanják le a védő-vonalat, megindul a roham, megkezdődik a kézitusa, amelynek végén harcolva, karddal a kezében: hősi halált hal a parancsnok: Abdurrahman pasa.

Ernst Rüdiger von Starhemberg, Bádeni Lajos, Miksa Emmanuel, Hanns Adam von Schröning: csapataik élén lassan-óvatosan — harcban — nyomulnak előre a szűk utcákon, közökön, kis tereken át: a még rejtőző török lövészek, a még itt-ott harcoló janicsár, illetve szpáhi harcosok végső ellenállását leküzdve, ez már kegyetlen vágóhídi mészárosmunka.

Stratman miniszter érkezését jelentik Savoyai Jenő hercegnek.

— Stratman? Várjon még Stratman úr őexcellenciája! Ha Buda helyett Jeruzsálemet vettem volna be , vagy éppen Konstantinápolyt magát: Stratman vajon oda is eljött volna?! Aligha! Fél a leprától, fél a pestistől! Mit akar Stratman?

— önnel óhajt beszélni, Kegyelmes herceg .. .

— Holnap. Buda egy-két órán belül elesik. Akkor én a sátramba megyek, lefekszem, kialszom magam. Holnap délben a sátramban várom Stratmant!

A herceg a helyszínen — aranylánccal tünteti ki Eörményesi Fiáth Ferencet, egy sor más magyar tisztet és olasz és német mérnöktisztet nemkülönben.

— A most kitüntetett magyar parancsnokokat felterjesztem Őfelsége elé, birtokadományok elnyerése végett, uralkodói kegyből! Köszönöm a harcukat nemes uraim!

Sok halott hajdú katonával senki sem törődik, de a túlélőkkel sem.

A pápai nuncius figyelmezteti a herceget:

— Az Anyaszentegyház és Őszentsége hatalmas pénzösszegeit emésztette fel az ostromló sereg felszerelését, toborzását, zsoldjának kifizetését célzó hatalmas összegű aranydukát... Herceg! Tiltsa meg a katonáknak a fosztogatást! Bizonyos javak az Anyaszentegyházat illetik meg!

— Nuncius uram, excellenciád részt vett-e az ostromoban? Nem. Imádságért nem szokás részesülni a zsákmányból! Engedélyezem a szabad rablást! Majd Lipót császár Őfelsége ki fogja egyenlíteni a számláját Őszentségével és az Anyaszentegy- házzal szemben! ön itt semmiféle javakat nem foglalhat le! Végeztem, nuncius úr! — mondja nyersen Prinz Eugen.

— Ne feledje, herceg, hogy én közvetlenül Őszentségének tartozom felelősséggel ... — folytatta halkan a nuncius.

— Én pedig, s ne feledje eminenciád — vágott a nuncius szavába Prinz Eugen — ... katonáimért és tisztjeimért vagyok felelős, Isten előtt és a magam lelkiismerete szerint! Van még kérdése eminenciádnak?

809