Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)

— Ezért imádkozom ... — mondja a nuncius, aki nagyon is megérzi a herceg hangjában a gúnyt.

Egy svadron vértes-lovas kíséri a nyeregbe ült főparancsnokokat, főtiszteket: vissza, saját seregtesteikhez, saját főhadiszállásukra.

Egyetlen lovas világít csak az élen fáklyával, mégis a törökök azonnal tüzet nyitnak a svadronra: csatakígyókból és könnyű-ágyúkból, de szakállas puskákból is. Magas földsánc fedezete mögé vágtat a magasrangú lovascsoport és az őket fedező lovas svadron.

22/A. BUDA — „KlVÜL”. Maga Marsigli gróf nem tart a svadronnal: néhány fiatal titkárával a már a kezdet-kezdetén elfoglalt vízivárosi részek felé lovagol. Marsigli az egyik már merő rom, valamikor keresztény templom oltárából és az oltárkeresztből féldrágaköveket tördel, kalapál-vés ki. Ezeket a törökök babonából hagyták meg: a templomból fürdőt csináltak. Ezeket a keresztből, oltári szentségtartókból kitördelt féldrágaköveket viszi Marsigli gróf a szeretőinek, akik a sátrában várakoznak rá: vidáman, lantmuzsika mellett, s a kezükben ezüst kupák csillognak.

23. BUDA — A FÖTÁMADÁS. Az egyik rohamárokban magyar egység imádkozik, majd ima után bort isznak bőven. Parancsnokuk a korponai várkapitány: Madách János, Hont vármegyéből való csapatát buzdítja a harcra:

— Holnap, mire lemegy a nap, nem mind fog élni közülünk! A holtakat nem fogom bántani. De jaj annak, akit harcban azon kapok, hogy a német gyalogság mögé szorul, annak sorai mögött harcol, azt megelőzni fegyverrel, testtel nem igyekszik! Imádságot mondtatok. Bort bőven ittatok. Most aludjatok egy órát, hogy erőtöknél legyetek, amikor megszólalnak a kürtök! Alvás, legények! Meglehet, hamarosan: örökös lesz az álmunk!

23/A. BUDA — A FÖTÁMADÁS. Prinz Karl von und zu Lothringen fővezér, nemkülönben Prinz Eugen és más magasabb parancsnokok, a főtámadás előtt a várfalak, várkapuk különböző részein színlelt rohamokat indítanak meg: magyar hajdú „talpasokkal”. Hat ágyúlövés ad jelt az általános rohamra, a főtámadásra. Felharsannak a csapatokat hadrendbe, a várfalak, illetve kapuk felé vezető-irányító kürtök. A bajor tüzérség katapult-rendszerű szerkezetekből hatalmas gyújtóbombákkal lövi a belső-várat és a Palota-részt. Óriási torkolat-lánggal vetik ki nehéz-lövedékeiket a mozsárágyúk és az éjszaka leple alatt; a falakhoz közelebb vontatott nagykaliberű ostromágyúk: a muskétások harmadik sortüze után végső közelharcrohamra indul a keresztény gyalogság: a porosz lövészek, gránátosok, a lóról szállt magyar huszárok, akik egységükbe lettek osztva: a hajdú harcosok, a császár hűségére tért kuruc katonák: a bajor lövészek, egy sortűz leadása után karddal, lándzsákkal nyomulnak be a falakon az ágyúk által ütött rések felé, melyeket a védők csak hevenyészett cölöpsor-gáttal, homokzsákokkal, zúzalék kődarabokkal tudtak „elreteszelni”.

A már látott keresztény seregvezérek, látszat-támadások, a színlelt rohamok után, egymást követve-előzve küldik a halálba a katonáikat, a zsoldosaikat és a mindig élen harcoló: önkéntes nyugati lovagokat.

Adam von Schöning a brandenburgi és pommerlandi csapatok élén vág utat a cölöpökkel, karókkal, homokzsákokkal védett falrések felé.

Miksa Emmanuel, bajor választó-fejedelem, ólomnehéz vértjében úgyszintén csapatai élén halad, harcolva.

Ernst Rüdiger von Starhemberg tábornagy, sebesülten, kötésben, a császári muskétásokat vezényli rohamra.

Serényi János gróf, altábornagy, a más fegyverzetű, más harci ruha viseletű bajor harcosok között a maga 4000 főnyi magyar seregtestét vezeti a döntő, halálos harcba, közöttük látjuk meg Remenyik Istvánt.

Savoyai Jenő herceg Lotharingiai Károly mellett áll, azon a harcállásponton, ahonnan a főtámadás, a döntő roham minden mozzanata látható.

A vár azon pontjain, ahol a keresztény had nehézágyúi réseket ütötték, fal-le»02