Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)

zűrzavar: egy velencei hajó-, kikötő- és sólya-építő mérnök és szolgái tökéletes pontossággal irányítják a bonyolult behajózást. A tudós olasz mérnök mellett császári testőrség áll: részben magát a mérnököt is „szemmel-tartják”, másrészt: őrzik igen fontos személyét. Az olasz hajómérnök kényelmes karosszékben ül, onnan dirigálja a behajózási műveletek gyors egymásutánját: hangját csak küldöncei értik, azok továbbítják — a hangzavarban, a hatalmas anyagmozgatásban — az olasz mérnök pontos utasításait. A híres mérnök kristálypohárból burgenlandi bort szürcsöl: néha hosszan behunyja a szemét, ilyenkor senki nem tudja, csak sejti mire gondol, miről álmodik. Valójában a rakodóhidakon vőlegényeiket búcsúztató arákat, férjeiket búcsúztató asszonyokat nézi, figyeli szempillái alól: főleg a szőkéket, a legszebb szőkéket.

Ebben a kavargásban látja meg egymást Remenyik István és Solent Eszter, egy pillanatig egymás szemébe néznek, de aztán elsodorja őket a tömeg.

Itt-ott, a rév közelében, a rámpákon: lant és gitár-muzsika csendül fel és leányok énekelnek: ezeket azonban a katonai járőr csakhamar eltávolítja a behajózó rév közeléből, méghozzá nyersen: farba-rúgásokkal, s ha kell: ijesztő lándzsákkal vagy kivont karddal.

Bárkák horgonyon; bevont evezőkkel; várakoznak — immár berakodva — az indulás jelére. Svéd páncélos lovagok — nagy riadalmat keltő érkezése; ők már azt hiszik Budára értek s nem Bécsbe: törököt soha életükben nem láttak, harci lázban égnek; csak a császári őrség kapitánya győzi meg a svéd lovagokat a dolgok állásáról, kétségbeesetten magyaráz, gesztikulál, míg végre a svédek fölfogják a helyzetet és megindulnak a számukra kijelölt szállító bárkák sora felé, a cölöprévekhez; a császári kapitány arcáról-homlokáról dől a verejték, — az egyik részeg svéd lovag őt magát is töröknek nézte és a kapitány mellvértjének szegezte páncélvértvágó kardja hegyét a nagy vitában. Sok más lovag is behajózik: egymás nyelvét nem értik: a brit lovagok megvetéssel követelnek maguknak különbárkát, mert francia lovagokkal egy bárkán nem hajlandók Budára hajózni. A császári kapitány szintén gesztikulálva, ordítva-suttogva, könyörögve az általános hangzavarban és a rakodás lármájában a brit lovagok óhaját is teljesíti, mert azok már éppen azon vannak, hogy „rendet vágjanak” az amúgy rendetlenül lézengő francia lovagok soraiban. A lovagok körül: rengeteg fegyverhordozó, apród, csatlós és szolga lézeng; végre ezek is behajóznak a bárkákba.

A bárkákba már behajózott katonák, a fedélzeten isznak tovább: a még a rév-parton várakozók is erősen isznak, ők azonban egyre inkább hajlanak arra, hogy ne hajózzanak be a török ellen, Buda alá evező bárkákba: mind több bécsi és burgenlandi leányzó, asszony vegyül a katonák közé, sírnak és erővel igyekeznek visszatartani a révhidaktól és a hajóhidaktól a behajózó zsoldoskatonákat: fiaikat, férjeiket: de a toborzó őrmesterek, marcona öregkatonákkal az élen, a hajóhidak felé tuszkolják a katonákat és igyekeznek az aszonyokat, a leányokat eltávolítani a révből, ez csak még fokozza a hang- és zűrzavart, miközben egyre erősödik a berakodás lármája. Egy kormányos jelt ad — az ő hajója áll a már megrakott, a réven kívül a nyílt folyón horgonyzó bárkák raja élén —: az evezősöknek; megkezdik a horgonyok föltépését a mederből, a horgonyláncok kísérteties csikorgással emelkednek a víz felszínére; a csörlők, a kötélvonó csigák mind roppanásig feszülnek; az első bárkák megindulunak az alkonyi folyón, délnek, Budának.

A járőr lassan kiszorítja a katonák sorai közül az asszonyokat. Megindulnak mind a katonák, fel a hajóhidakra.

Ekkor a cölöpökhöz rögtönzött rév-part legsötétebb szakaszán, ahonnan éppen elmasírozott és ellovagolt a lándzsás-muskétás járőr: hirtelen sikolyok, ordítások hallatszanak, végig a rév-part hosszában Remenyik István éppen a közelben áll, már lépne a hajóhídra, a bárka kormányosa már kiáltja is:

— Vorn, und Achtern, achtung! Alle Leinen Los! (Orrész tatrész: összes kötelet eloldani!) Aztán parancs harsan: az evezősök lapátjai a vízbe csapnak; a hajó: kifutásra kész.

792