Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)
— Tegnap, Felség! Azonban rajtam saját fogadalmaim sem zsarnokoskodnak soha! Inkább bocsásson el Felséged az udvarából, de . . . — De ... Szeretlek, Cornelius, csak ne igyál annyit! Adj jelt a fővadászmesternek az indulásra! — Parancsára Majestét! Cornelius von und zu Dochnalb-Doblhoff-Dier őrgróf kihúzza magát a nyeregben, jelt ad a fővadászmesternek. A fejedelmi menet — sok-sok kócsagtollas vadász- föveg kezd lengeni, kürtök harsannak —, az élre a császár testőrsége áll, kivágtatnak a hatalmas udvar boltozatos, oszlopsoros kapuján. A császár közvetlen környezetében, a második lovas sorban három hölgy is tartja az erős tempót. I. Habsburg Lipót lepihen egy hatalmas mocsári tölgy terebélyes árnyékában: a fővadász daliás termetű ifjonc vadászsegédei hidegsültet, vadlúdmáj-pástétomot, halikrát, fürjtojást, friss velőt, és egy sor palack magyar, olasz, francia és rajnai bort hoznak az Imperátornak, aki a tokaji borral nyitja meg szabadtéri vadászlakomáját. Messzebb, hét méter magas lángokkal tűz lobog, a vadászat és erdők istenének, Szent Hubertusnak engesztelő tiszteletére. Alkonyodik. Az Imperátor körül három titkár kuporog, Lipót fáradtan diktál: — Lebenswege meines Dankens . . . Hol tartottunk tegnap? — kérdezi halk hangon, olyan arccal, mint aki szívből után minden munkát, de diktálnia kell a gondolatait. Az egyik titkár németül, a második latinul, a harmadik francia nyelven rögzíti I. Habsburg Lipót gondolatait. A terebélyes tölgy közelében néhány vértes testőr áll őrt. — A tengeri hegemónia kérdésénél, mely Felséged szerint a spanyolok kezéből végérvényesen és visszavonhatatlanul át fog csúszni az angolok és a hollandok kezébe . . . — Igen. Nem vitás. És? — Felséged méltóztatott a westfáliai békéről is beszélni . .. — Máskor! És? Mennyi légy, mennyi döglégy dong itt! — bosszúsan hessegeti el a pástétom és az ő keze és arca körül dongó döglegyeket. — Említette Felséged a Wesselényi-féle összeesküvést... és annak . . . — Máskor! És? — A Szent Liga és XIV. Lajos, mint ellentétes potencialitások egysé . . . — Lajos! —- vágott Lipót a titkár szavába... — Mit akar Lajos?! Hiszen Hollandiát sem volt képes a nagy Condé leigázni! Most meg a Pireneusokon akar átkelni?! Netán a Rajnán?! — üvöltötte magából kikelve Habsburg Lipót — ... hallom, hogy Lajos udvari karmesterével és zeneszerzőjével himnuszt komponáltatott saját magáról.. . Lajos lakomái a versailles-i és a fontainebleaui kastélyban, jelentették ottani ágenseim, afféle római orgiákba torkollnak, mór bajadérok táncolnak Lajos körül és hogy Lajos a régi római cézárok és hadvezérek állítólag őnála kísértő szellemeinek is téríttet étket és poharaikba bort töltet! Gondolom Nagy Augusztusznak, Julius Caesarnak, Traianusnak, Caracallának és Caligulának az üresen hagyott helye közvetlenül Lajos mellett van a lakomákon és koccint a római cézárok kísértet- szellemével! Nem valami spártai életmód! Leonidász vagy Pausánisáz szellemét nyilván nem idézi meg Lajos! Még leszúrnák őt, a lakoma közben! Lalande himnusza . . . Lajos szeptember 5-én született, a Szűz jegyében! Veszedelmes a horoszkópja! Mindent tönkretesz és eltékozol, amit XIII. Lajos, a szent király és Richelieu létrehoztak Frankhon emelkedésére! Lajos egyetlen jellemzője a cezarománia! Franciaország ma: kívül-belül XIV. Lajos! Mindent hadügyminisztere gondol ki és hajt végre, Lou- vois! És persze a lángeszű Colbert... Lajos úgy foglalta el Elzászt és Lotharingiát, Strassburg városát, a Mosel vidéket, sőt Pfalz-ot is, mint egy normann kalózkirály ... Lipót dühkitörése XIV. Lajos ellen lassan elcsillapodik. Bort kortyol, mélázva nézi a vidéket. Ezután hirtelen ismét kitör: — Lajos minden elkövetett azért, hogy én el ne érjem a római királyi címet! Nos?! 1658-ban a német fejedelmek és az összes birodalmi rendek római királlyá választottak! Magas méltóságom által, mint római király, a Birodalom ura, nyilván784
