Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)
rülnek, néhány parasztszekeret, köztük a zsámbéki pap szekerét is, aki most érkezik a Garancsi tóhoz és kezében hatalmas keresztet tart-emel az ég felé, a meginduló lovagok elsöprik útjukból, lesodorják az útpadkára, bele az árokba. Az árokba döntött zsámbéki pap keresztjét keresi, kiabál: — Ahogy a pór nép tartja, bizony úgy is van! A Magdolna-leányt én kereszteltem! Ö szerezte a sok szerencsétlen némbernek a delejes italt! Én kereszteltem... én is átkozom ki! — kiabálja az árokból kikászálódó zsámbéki pap, miközben az elvágtató porosz lovagok után támadó porfelleg teljesen elfedi, majd megfojtja az idős egyházfit. 5. BÉCS. I. Lipót leszáll a festő számára a Burgban berendezett műteremben, a falóra szerelt nyeregből, lakájok leveszik róla a páncélvértet, melyben hősi pózban kellett modellt ülnie Pier Paolo Passolinghi olasz festőművésznek. Lakájai átöltöztetik vadászruhába: lent a Burg udvarán a lovászok elővezetik a lovakat, a fegyvermesterek kocsikra rakják a míves puskákat, a solymászok hozzák a sólymokat és a vérebek falkáját is előterelik. Indulásra kész a menet, a fejedelmi vadászatra. Lipót váratlanul, szórakozottan, már lóháton ülve, a telivér pejló táncol alatta, megkérdezi a mellette az indulás kürtjeiére lóháton várakozó, láthatóan ittas Cornelius von un zu Dochnalb-Doblhoff-Dier őrgrófot: — Mi a hír Munkácsról? Elesett már? — Még nem felség... — feleli a gróf, mintha álmából riadt volna fel. — Ha jól tudom, a kuruc ringyó még tartja magát... — És mit művel a kiváló gróf!? Antonio Caraffa!? Beleszeretett a Zrínyi-nőbe és ahelyett, hogy összelövetné ágyúival Munkács várát, jó nápolyi nőbolondként lö- vetés helyett szerenádokat ad neki, mandolinnal? — Minap jött a hír, Felség, hogy Caraffa gróf momentán Tokaj vidékét földúlván, Erdély ellen vonul, néhány várost már fölgyújtott, de még nem mindet, még sok dolga van ... azután a Felvidékre, Kassára, Eperjesre készül Caraffa, a seregében harmincegy hivatásos bakó és gyepmester vonul... Irgalmazzon az Isten szegény szász és magyar polgároknak ... — Mondják, valami igen szép nő volna a szószegő, köpenyegforgató, Emericius Thököly hitvese, a „kuruc királyasszony”... a Zrínyi Ilona. Igaz, Cornelius? — Így mondják, Felség, de azért nem hinném, hogy Caraffa szerenádot fog adni neki éjfélkor... hanem lövetni fogja Munkács várát, s ha beveszi, bizony bánni fogja az az önfejű némber! Kínpadra vonatja, megerőszakoltatja zsoldosaival, tüzes fogóval tépet ki melléből húst kedves sólymának, Caraffa gróf ugyanis megkínzott emberek kitépett húsával szokta etetni imádott sólymát... a madarát úgy hívják: Ri- tornella... Munkács vára, Felség, igen erős ... Nem lesz könnyű dolga Caraffának az ágyúival „szerenádot” adni a kuruc királynénak ... Az, aki híresen szép magyar nő, mégsem Zrínyi Ilona, hanem Murány várának birtokos úrnője, a magyarok murányi Vénusznak nevezik . .. — ... murányi Vénusz ... — ismétli tűnődve Habsburg Lipót — ... vajon fekete nő? — Fekete hajú és zöld szemű, Felség! — mondja az őrgróf fölélénkülten. — Zöld szemű?! — Mondják, hogy a várúrnő Homonnai Drugeth Széchy Mária, a murányi Vénusz válogatás nélkül hált egy sor gömörmegyei... rozsnyó-murányi nemesemberrel, lovászfiúval, hímtagjának méretéről, nagy természetéről híres jobbágyfiúval is... huszita vér is van benne, mégis parázna... álarcban kereste fel a pórfiúkat az istállóban, mert imádja a lovakat, ottan szeret coitálni... — Cornelius, halkabban beszélj! — mondta Habsburg Lipót halkan — ...nem látja ki van a közelünkben?! Adriano Anticori. .. Cameriere di spada e cappa .. . még csak az hiányzik, Cornelius, hogy beszámoljon Rómában őszentségének, hogy hol és kivel coitál Drugeth Mária, a „murányi Vénusz”... Cornelius, túl sokat ittál! Pedig megfogadtad nekem, mikor is, Cornelius?!
