Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)
tásra kiissza, a maradékot a gazdag polgár nyakába csorgatja, de az úr: mozdulni sem mer, tűri a megaláztatást, hiszen szemtanúja volt annak, mi történt az előkelő hölgy apródjaival-testőreivel, alig az imént! Ekkor azonban két pisztolylövés is eldördül: a hölgy testőrei adtál le négy-öt lépésről a rajnai ifjúra: az megfordul, mosolyog, aztán lerogy a kövezetre: arca, mosolya, olyan, mintha nem ölték, nem gyilkolták volna meg, hanem csak elaltatták volna. A szép, szőke parasztlány leguggol mellé, nézi a mosolyát, próbálja fölkelteni „álmából” az ifjú óriást, de ez az álom — csakúgy, mint az ifjú arcán, ajkán a mosoly — immár örök! A fúvós, pengetős, tekerős, dudás és vonós paraszti hangszerek muzsikája mindenfelől hallatszik: a kis utcákból, amelyek a tömeggel hullámzó, tágas piac térbe torkollanak: ember embert takar, tart a móka, a víg és vad tánc! Csak éppen a dóm téren nem. Az elakadt nagy óraszerkezetből egyre a strassburgiak fölé hajol a halál kaszás, homokórás csontváz-figurája, a csontvázarc, a koponya: mintha hívo- gatóan vigyorogna rájuk: hiába hányják mellükre a keresztet a polgárasszonyok: a a halál-figura nem mozdul. Megállt az óriás óramű. Végre egy fiatalember a tömegből — Remenyik István — ki közben valami vas- rudat kerített: az elakadt óramű alá furakszik, át a béna tömegen és egy márvány- padra állva eléri az óraszerkezetet és a vasrúddal továbbtaszítja a vigyorgó, kaszás, homokórás csontvázfigurát, a halált. Solent Eszter a tömegből nézi a fiatalembert, aki a vasrúddal végre továbblöki a csontvázfigurát, a halált: a vasrúd kiüti a halál kezéből a homokórát és ezzel egyidejűleg az óraszerkezet tovább kezd forogni, más figurák jelennek meg az ablak nyílásokban, eltűnik a csontváz, a halál, a rém. Az óraművet beindító fiatalembert papok veszik körül, nemkülönben: koldusok, rokkantak és nyomorékok, mint csodatevőt: de Remenyik István kivágja magát a tömeg lelkes, rajongó gyűrűjéből. A dóm-térről nyíló kis utca a Rajna egyik mellékágának rakpartjához vezet ki: itt egy lapos bárka fedélzetén Budavár makettje látható: lófarkas, félholdas török lobogóval és a Próféta zöld zászlajával díszítve: a bástyákon ágyúk, a falakon báb- szerűen, a bárka fedélzete alól rángatható-mozgatható katonák: rengeteg mecset és kupolás török fürdő is jól kivehető a maketten, valamint tevék és dromedárok — rongyból, kócból készített — állatfigurák is jól látszanak: jellegzetes török harci dobok, kürtök szólnak, ezeket is a bárka fedélzete alatt fújják a bábos-komédiások; aztán müezzinek énekét halljuk a „bábszínpaddá” alakított rajnai bárka fedélzete alól. Majd itt-ott tüzek lobbannak ki a bástyákon, néhány helyen égni, füstölni kezd a makett: óriási tömeg figyeli a látványosságot a rakpartról. Remenyik István csak egy pillantást vet a miniatűr „hű” makettre, hazája egykori hatalmas fővárosának „liliputi”-méretű modelljére, azután elindul a katalán mesteremberek megkeresésére, a hidak felé tart, hogy elhagyja Strassburg vásáros-vigasságos gazdag városát! 4. PILIS. A Budát fölszabadítani vonuló sereg Lotharingiai Károly fővezér parancsnoksága alatt Esztergom felől indul meg, áthaladnak Jászfalun, a főerőket, a hadra- kelt sereg zömét az oldalak és a szárnyak felől biztosító lovascsapatok megszállják Tinnyét, Csabát, Unyt, Máriahalmot, Leányvárat, Csolnokot, Csévet, Dorogot, Perbált, Borosjenőt, sok más Pilis-vidéki, Dunazug-vidéki falut, települést, ahol a törökök, Buda felé visszavonulva, véres utóvédharcokat vívnak, kerülve a harcérintkezést a fősereggel, de nem a szárnyakat biztosító csapatokkal! A Gürdsi bég vezette „portyázó” szpáhik, császári vértesek és magyar huszárok csekély felderítő őrsébe ütköznek egy síkságon, melyet ligeterdő szegélyez: a kegyetlen arcú Gürdsi bég mosolyogva vezényli el lovasainak a csatarendet: harci kürtöt fuvat: támadásba indul egysége élén, de elébb így szól: — Az alkalom maga a nyereség! Ezek a katonák többé már nem keresztény katonák! Ezek a katonák már halott katonák! — kiáltja és az élen vágtatva rohamra indul: a vértesek és a huszárok ezúttal hiába szállnak szembe a török túlerővel, mind egy szálig elesnek. Azonban újabb, felmentő lovascsapatok érkeznek és Gürdsi bég egysége most már túlerővel kerül szembe. Gürdsi bég hadrendbe állítja lovasait, s támadást vezényel, ám most komor az arca a roham előtt: így szól harcosaihoz, mielőtt vágtában megindulnának: 777
