Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)

A hatalmas — sok-figurás, forgó — óraszerkezet: koponya- és csontváz-figurája, kaszával a vállán, kezében a homokórával: a döbbent strassburgi hívőkre, a városba sereglett vásározókra, kíváncsi tömegekre és a táncolókra vigyorog. A figurák nem forognak tovább a szokott körben. Pánik tör ki, sokan futni kezdenek, nők sikoltoznak, csak az igazán ittas férfiak tartanak ki, de még ők is döbbenten, rémülten nézik az óraszerkezet merev figurái közül fölébük hajló halált. A dóm 142 méter magas toronycsúcsán aranyló kereszten megcsillan a lebukó nap fénye. Szerzetesek kórusa zeng fel, ők: zarándokai, nem vásárlói, nem táncosai, ennek a víg napnak! Ám a halál kaszás-homokórás figurája a zarándokok kórusára sem mozdul, az óramű megállt.

A tér távolabbi részein és kis utcákban: senki nem tudja mi történt, ott tovább tart a tánc, a móka, az ivás, a lányok kergetése, a sörözés, a kolbász-evés, a bor-ve- delés.

A röplapárusok, telitűzdelve rongyos ruháikat rajzokkal, pár soros hírekkel, tovább kiáltoznak. Budáról szóló híreket is hoznak a röplapárusok: friss strassburgi nyomás, aznap készült gyors rajzok a várról, török katonákról, turbános hóhérokról stb. Sok rajz, metszet: a budai pasát Abdurrahman Szeraszkirt ábrázolja, amint keresztény katonákat és aszonyokat végeztet ki és közben emberhúst eszik: némely más újság, ill. röplap: Magyarország és Budavára primitiv (nyilván aznap rögtönzött) térképét ábrázolja, a képek szegélyén: mindenütt lándzsás vagy nyilas török szpáhik látszanak, amint ártatlan keresztényekre rontanak rá. Más képárusok a keresztény seregvezérek arcképét árusítják: Lotharingiai Károly, Prinz Eugen, Bádeni Lajos őrgróf, Miksa Emanuel bajor választó, Schöning porosz nagyválasztó fejedelem képét: a háttérrajz jelzi, ezen férfiak fogják visszahódítani irgalmatlan harcokban Budát a pogánytól.

Az egyik röplap és képárus, teljesen teletűzdelte rongyos ruháját képekkel és gúnyiratokkal, még a combjára, a cipőjére is képes-lapokat tűzött, vállán hatalmas trópusi papagáj rikácsol, hogy felhívja a „szendvics-emberre" a tömegek figyelmét: a hátára és a mellére, a hasára aggatott feliratos képekre mindenki fel is figyel, nézik a képeket: a polgárok, akik olvasni tudnak: még a pár soros szöveget is elolvassák: mindenütt „Buda” neve fordul elő. A trópusi papagáj szörnyű rikácsoló hangját és a képárus ordítását is elnyomja azonban a dóm felől arra rohanó nők és férfiak kiáltozása: ők a halál figurájánál elakadt hatalmas, forgó, de most mozdulatlan óraszerkezet alól rohannak a piac-tér és a kis utcák felé. A vad vígasságban, táncban lévő párok még mindig nem tudják, miért rohan sikoltva a nép a dóm felől a piactérre.

Előkelő nemes hölgy halad át a piactéren, arca előtt legyező, előtte szolgák vágnak utat a tömegben, kétfelől apródok kísérik, mögötte két fegyveres testőr zárja az utat. Mégis, e feltűnően szép és ruhájáról, ékszereiről ítélve igen előkelő strassburgi nemesasszony fenekébe, majd bal, aztán jobb mellébe markol bele egy hatalmas termetű, rajnai legény: sőt, amikor a nemes hölgy telt, dús, nagy keblét markolja meg: a hölgy nyaklánca, medalionja is leszakad. A nemes hölgy sikolt, legyezőjével a rajnai óriás arcába vág, de az csak kacag, röhög, mégegyszer megmarkolja a nemes hölgy bal keblét. A rajnai óriás igen részeg, ám a strassburgi nemesasszony szolgái, apródjai, sőt a végén: előrenyomakodó két testőre sem képes ledönteni a lábáról az ifjú rajnai óriást, aki egy körbefordulással el- és lesöpri őket a piactér kövezetére. Ekkor a nemes és szépséges strassburgi hölgy maga rántja elő könnyű, keleti korbácsát és a rajnai paraszt „Herkules” arcába sújt. A rajnai óriás kacag, kicsavarja a nemes hölgy kezéből a korbácsot és a körülsereglő tömeg közé hajtíja, majd folytatja a mókát: erővel táncba pördíti a nemes hölgyet, akinek közben mindkét keble mezítelen már, még egyszer jól belemarkol a strassburgi nemes nő farába, aki ekkor elájul. A rajnai óriás fölsegíti a hölgyet, egyet még rúg a hölgy időközben a kövezetről feltápászkodott apródjai-testőrei egyikén, aztán kacagva, egy parasztlányt visz táncba, aki boldogan karolja át a medvetermetű ifjút, boldogan simul széles mellkasára és vadul járja vele a táncot: közben a rajnai ifjú, egy éppen arra járó gazdag viseletű polgár vagy éppen báró kezéből kiveszi a boroskupát, egyhaj776