Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)
„DIES IR AE DIES ILLA . . És újra és ismét Jacopone da Todi Stabet Mater-e, latinul, franciául és németül és spanyolul és minden nyelveken, így magyarul is: „Eia Mater, fons amoris, Me sentire vim doloris Fac, ut tecum lugeam .. „Szeretetnek szent kútfője Add, a fájdalomnak tőre Járjon át a lelkemen.” „O source sainte de l'amour, // Fais que le poignard de la douleur / / Me transperce l’ame .. „Fac, ut portem Christi mortem” „Dicső szüze szent szüzeknek, Hadd ízleljem kelyhedet meg: Add nekem fájdalmaid. Sebeivel sebesítsen, Szent mámorba részegítsen Buzgó vérével Fiad.” Harsogják Jézus lovagjai is, Jézus jegyeseivel együtt! De jó sokan a lovagok, a zsoldosok, a közkatonák közül, tévedésből, mámorból, nem a kereszt s nem az oltár előtt, hanem a tevereparti és a trasteverei lányok, szajhák előtt borulnak térdre, az ő bokájukat, lábszárukat, térdüket és kezüket csókolják. Ám a komor, csuklyás szerzetesek: a középkort idézik s ők is kijönnek a terekre, átkaik a táncoló leányokat, asszonyokat sújtják. Mintha Torquemada és Savonarola szelleme jelenne meg egy pillanatra a parázna, víg, verejtékező, vedelő Örök Város szűk utcáin, szökőkutas terein. Az ő sötét, baljós menetüket, vezeklők, zarándokok, kiéhezett, ruhaszaggató pelegrinusok, koldusok, nyomorékak, őrültek sora zárja. Lantok, gitárok, hegedűk, mandolinok, és más, latin, mediterrán pengetős, húros, és fúvós hangszerek hangja nyomja el a jezsuiták komor, kemény kórusát. Az egyik hibbant zarándoknak látomása támad: megmerevedik, imát kezd kiáltani, azután epilepsziás görcsökben esik össze. Arca olyan, mint a halhatatlan íróé, Fjodor Mihájlovics Dosztojevszkijé. És, mint Miskin hercegé, a Félkegyelműé. De itt van: RASZPUTYIN is, ZARATHUSTRA is, itt van ZOSZIMA sztarec is, s egy pillanatra fölvillan: CSONTVÁRY és GULÁCSY arca is a tombolva táncoló tömegben. S látjuk, habár egy villanásra csak: KOMEINI ajatollah arcát is, ők is jósnők, mágusok, tűznyelők, akrobaták környezetében bukkannak fel és tűnnek tova: a szűk utcákon, sikátorokon. 2/A. RÓMA. őszentsége sziklavár-kastélya, Rocca di Papa, Lago di Albano, Castel Gandolfo. Körös-körül az albanói hegyek: a Castelli Romani láncolata, vonulata látszik: körül az alacsonyabb dombláncok lejtőin: olajfaligetek. A Pontifex Maximus, XI. Incze őszentsége a fenti római nagy barokk „bacchanália” idején, bíborosaival, nunciusaival, titkáraival, püspökeivel, a rendfőnökökkel, valamint a különböző királyi és fejedelmi udvarok követeivel, futáraival egyetemben itt ROCCA Dl PAPA sziklákra épült városkájában tartózkodik és éppen a mély sziklatölcsérben sötéten csillogó, tengerszem, az Albano-tó hideg tükrét nézi, tűnődő arccal, karbafont kezekkel, mintha csupán világi dolgok, politikai tervek foglalkoztatnák fényes elméjét. 772
