Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)
— Vajon Ryter admirális valamelyik erre cirkáló hajója adatta le a sortüzet?! — kérdi az egyik magyar ref. lelkész. — A sortüzet Isten adatta le, bármiféle ágyúból is... — feleli egy idősebb társa — ... de az az ifjú ne végezze be a munkát, fogjátok le! A lőporos hordók körül, súlyos sebesülten, de mindegyre a munkáját végezve, őrült ámokfutóként rohan a robbantó fiatalember. Arca, teste merő vér, senki sem segít rajta. A nagy evezős gálya lassan és méltóságteljesen az oldalára dől, mielőtt elsüllyedne. Csak néhány túlélő marad, közöttük Remenyik István, ők mind deszkákba, eve- zőrudakba kapaszkodva, úszva menekülnek az égő roncs közeléből. 2. RÓMA. A kutak márvány-káváján, a kutakat díszítő mitológiai férfialakok között: részeg utcalányok, mulatni vágyó cselédlányok ülnek, fényes urak vonulnak át a Piazza Navonán, a Piazza del Paradison, szolgák hada kíséri őket a tereken, a szűk utcákon, a szökőkutak környékén, alkonyodik, lobogó fáklyák világítanak. Kiáltás hallatszik, tömeg verődik össze, a szökőkút körül. — Nellenburg! Szóval Rómában flangálsz! Két lovag ránt kardot, párbajoznak, üvöltve rontanak egymásra, a népeknek tetszik a torna, csakhogy Nellenburg sváb lovag néhány kard-suhintással utat vág magának a tömegben, s üldözőbe veszi — ádáz haraggal — azt, ki az előbb még őt üldözte, őt akarta leszúrni a hosszú olasz tőrkéssel, az ő nevét kiáltotta harsányan; senki nem tudja a sokaságból, hogy voltaképpen kicsoda is volna a két nemesúr. A térről kifele sodródva vívnak kecskék, ökrök, igáslovak és tehenek közé keveredve egy római mezőn, amelyen — fák, cserjék, bozótok között — az antik Rómából maradt szobortorzók, oszlopcsonkok, fűvel-virággal réges-régen benőtt egykori kapuk, átriumok romjai állanak. Nellenburg lovag és ellenfele keresztülvívják magukat a kecskenyájon, a bőgő barmokon, hirtelen, mint valami kísértet, a sűrű bozótból fehér márvány római fér- fiszobor-torzó, egy harcos szobra „avatkozik be” a két nemesúr harcába: eldől a fejetlen, karnélküli római harcos, leválik a töredezett márványtalapzatáról. Csaknem agyonüti a zuhanó férfiszobor a két vívó lovagot, akik meglepetésükben, rémületükben, feledve egymást, együtt rontanak rá kardjaikkal az egykori római harcos fejetlen kőszobrára a gyönyörű tengerfényekkel játszó latin alkonyatban. Azonban a római légiós nem védekezik. Nem ránt kardot rájuk. 1500 éve halott. A tereken bent, mind több nép jön a kutak köré, fáklyák fényében táncolnak a leányok és a katonák, a magasban fölöttük: Róma templomainak hatalmas harangjai zúgnak, tánc, ivás, mintha nagy latin farsang volna. A németalföldi Solent Eszter arcát látjuk egy pillanatra, amint a lobogó szurokfáklyák fényében, a szökőkút habzó, ömlő víztajtékának fehérségében megjelenik, nevet, kacag, táncol, de már nem veszi észre, hogy társa is nő, nem a lovagja, aki a kút kávájára rogy a mámortól, a kimerültségtől: Solent Eszter az ismeretlen római leánnyal táncol tovább a színes, vad forgatagban, s eltűnnek mindketten a nemesurak tollas kalpagjai, vértjei között. A mind vadabb népünnepély a Piazza del Paradiso és a Piazza Navona (s más kisebb római — barokk — terek) környező szűk utcáin, az ivó- és szökőkutak körül, a porchetta-sütők, a frascatti hegyek boroshordós kocsijai körül víg dudaszóval, máshol mandolinok, lantok, gitárok muzsikájára: táncba, őrjöngő-kacagó-ölelkező körtáncba csap;át. A Trasteverén, a Tevere „budai partján”, a Giannicolo, az egykori Janiculum felé vezető úton, a Santa Maria del Trastevere oszlopos, arany mozaikos homlokzata, s az átrium: vad dudák, harci kürtök, sípok és tülök, éles fuvolák hangját visszhangozzák, a Bazilika előtti tér szökőkútja körül is: nagy vigasság, lajtoskocsik, a frascati hegy boraival és a trasteverei prostituáltak egész lidérci rajával és fáklyák tömegével. — Irrlicht! — üvölti egy páncélos német lovag, ki a nagy hadjárat meghirdetésére érkezett Rómába, venni őszentsége áldását, mielőtt a török ellen vonul. De a trasteverei „lidércek” elsodorják a zarándok, vezeklő lovagot. TOMBOL A TÁNC. 770
