Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - Siposhegyi Péter: Az első gongtól a fődíjig

sett anyagot. Ez persze megint felvet egy veszélyhelyzetet, nem csupán a néző, hanem a színész oldaláról is. Vajon neon válik-e ezzel olyanná a színész, mint a teniszező, akinek ütőt tartó keze erős, míg a másikon lötyög a mez? Tehát egészen drasztikusan feltéve a kérdést: azok a színészek, akik Ruszt segítségével, Ruszt rendezéseiben lettek országos sikerek részesei, vajon nem váltak-e Ruszt-színésszé, ami jól hasznosítható a jelenben, de kétségessé teszi jövőjüket? Erre a kérdésre maguk az érdekeltek adtak nyugtalanító válaszokat, volt, aki (belülről megérezte, amit a néző nem lát, s amit a körúti színházon elnevelődött ítész erénynek és különbözőségnek érez, hogy a fejlődő, tisztuló, de lényegüket, színészi közelítésüket tekintve állandósult eszközök ismétléssé válhatnak, s ezeket a ma már jelentős színészi tudással rendelkező színészeket féloldalassá tehetik. Ruszt azonban van annyira jó vezető, hogy belátva ezt, vendégrendezőket hív bizonyos feladatok megoldására. Kitűnően sikerült Valló Péter Baai-rendezése, s ennek tudomásom szerint folytatása is lesz; nem csupán a zalaegerszegi színészeket szoktatta egy kissé agresszívebb játékmódhoz, hanem a személyes válságba került nagytehetségű rendező pályáján is fontos állomás volt. Ez az előadás megmutatta, hogy még nincs baj, a színészek veszélyérzete előtte jár a valóságnak, a színház fiatal művészei képesek alkalmazkodni másféle játékmódhoz 'is. Ruszt továbbra is tervezi vendégrendezők meghívását, ez azért is fontos, mert Hegyi Árpád Jutocsa távozásával a fiatal nemzedék egy tehetséges tagja válik meg a színháztól.

Az megint érdekes kérdés, hogy vajon rendezőnek lenni egy olyan egyéniség árnyékában, mint Ruszt, mennyiben szolgálja az egyéniségek fejlődését. Tény, hogy Merő Béla (az egyetlen, aki Zalaegerszegről jött Zalaegerszegre), nem kapott még igazán jelentős feladatat, a jól /induló Halasi Imre pedig terepszínűvé vált, s ahogy Ruszt rendezői képességeit dicséri, hogy a színház minden jelentős produkcióját ő jegyzi rendezőként, Rusztnak, az igazgatónak 'tudnia kell (bizonyára rtudja is), hogy a zalaegerszegi színiház tartós szintentantásához egymaga kevés. Gyakori példa a kaposvári színház, talán nem is a legszerencsésebb elmúlt évtizedük leggyengébb évada után velük példálózni, de mégis figyelmeztető, hogy a kaposvári sikerek egyik főkomponense mindig is az volt, hogy legalább kettő, de néha még több egymástól eltérő szemléletű, ugyanakkor egyenként nagyon tehetséges rendező dolgozott a színházban egy irántuk mindig liberális igazgató segítségévéi. Zalaegerszegen ez még nem jött létre, ami persze attól is lehet, hogy nem sikerült megfelelő tehetségű új rendezőt /találni, hiszen nincs mindig elég tehetséges (pályakezdő, s lehet, hogy nem a szándék hibás, csak a lehetőség szegényes.

Szerencsére ezek a kérdések olyan helyzetben merülnek fel, amikor a felszín csendes, s ami fő, eredményes. Hogy mennyire, azt hűen példázza a színház idáig utolsó bemutatója. Már a tett is bátor, hiszen a színházak vagy nem is 'tartanak bemutatót májusban, vagy ha igen, a szezon végére hagyják az egyszerűt. Katona József Jeruzsálem pusztulása című szamorújátéka semmiképp sem tartozik ebbe a kategóriába. A pusztulás sokkoló képei nem májusi estékhez illenek. S hogy mégis a ritka élmény ritka érzésével állhattam fel az egyébként 'igen 'kényelmetlen székről, ebben benne van a fiatal színház eddigi munkájának minden eredménye. Ruszt és a modernizálást vállaló Spiró György felfedezte, hogy Katona szövegében néhány egészen korszerű gondolat van, s a szituációk is megállják helyüket. Azóta sokféle kevrési arány forog közszájon, hogy a műben mennyi Katona és mennyi Spiró. Magam nem Olvastam az eredetit, csak átigaítottat, így el kellett hinnem a színháziaknak, hogy a szöveg nagyobbik fele érintetlen. Katona-szöveg, és a többiben is nagyobb részt fordul elő drámánk klasszikusa, mint az elmúlt évek egyik sokat vitatott, dicsért és bukott szerzője. Ha így van, ki 'kell egészíteni az egydrá- más Katonáról festett képünket, sőt... De nem akarom az olvasót azzal traktáini, hogy nekem melyik tetszett jobban. A gépezet, mely technikailag egyszerű, hatásában megdöbbentő, színészileg hiteles — minőségileg új szakaszba érkezett. Abba a szakaszba, ahol már nehéz a továbblépés, és szinte laboratóriumi művelet minden újabb megoldás megtalálása... Az ősi történet, a kockázó öregek, a gyerme72