Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - Siposhegyi Péter: Az első gongtól a fődíjig
két megfőző 'anya, az aszkéta esszénusok kemény hite, kéjenc uralkodók és hitvény konspirátorok világa sokszoros péűdabeszéd egyetlen nagyobb egységbe komponálva. Nekem ez volt az év legjobb előadása. Akropoliszostxíl. Ruszt szerint a szertartásszínházat nem liehet megírni, csak megrendezni. Ennek ellenére az a látszat, hogy a más ízlésvilághoz tartozó darabok általa rendezett változatai kevésbé sikerültek. Ilyen -gyangéhb produkció volt a Fehér ördög előadása. A realista eszköztárat már-már a klasszikus komédia játszás eszközeivel váltogató társulat idegenül mozgott a nem 'is túlságosan jól megírt szerepekben. Azt hiszem a darabválasztáskor eldőlt a kudarc. Az ilyen markáns arculatú színháznak általában a környező országok dráma- írásával gyűlik meg a baja, valamint a hazaival. Zalaegerszeg sohasem állította magáról, hogy szereti a realizmust, de azért „kivette a részét belőle”. Érdekes vállalkozás volt, hogy a nagyon tehetséges szovjet Gelman (némely darabja bravúrosabb a nyugati bravúrszerzők általunk nagyra tartott semmitmondóan pazar dialógusainál) Prémium című darabját egy gyárban adták -elő Halasi Imre rendezésében. Ebben -az előadásban már-már a piscatori színház agitációja volt tettenérhető új, érdekes eredményként. A másik szovjet szerző: Isaac Babel; ő nem volt ugyan drámaíró, de nagyszerű szituációkat teremtett -prózájában. Ruszt itt először tett kísérletet a rituális színház és a szocialista rend megjelenítésének összevonására, biztató eredménnyel. Ez a kísérlet folytatásra érdemes, mert talán ebben a tekintetben vagyunk leginkább elmaradva a jogos igényektől. Bonyolultabb a helyzet -a magyar drámával, pontosabban a kortárs magyar drámával. Az elmúlt években kialakult egy érthetetlen és belenyugvással tűrt szokás, melyet úgy foglalhatnánk össze, hogy éppen azok a színházi műhelyek foglalkoznak legkevesebbet a magyar drámával, amelyek leginkább ki tudnák egészíteni a szerző esetleges hiányosságait. Mert hiányossága mindenkinek volt, s -a mai klasszikusok szövegei sem adarabok első változatai, hanem az életükben létrejött legjobb előadás szövegkönyvei. Ezt nálunk hajlamosak elfelejteni, s éppen -azok a dramaturgiák mutatnak legszívesebben ajtót, amelyek legtöbbet tehetnének az ügyért. Néhány éve még azt is elmondta valaki -a sajtóban, hogy azért nem játszanak -magyar darabot, mert nincs megfelelő. Elhitték! Zalaegerszeg sem dicsekedhet eredményekkel e tekintetben. A három év alatt egyetlen új darabot sem mutattak be, a bemutatott néhány magyar darab szerzője átlagéletkora alapján már drámaírást taníthatna valamelyik ezzel is törődő szomszédos országban. Az irodalmi munkán tehát mindenképpen javítani kell, ennek elsőszámú feltétele lenne, hogy a színház e pillanatban egyetlen jól képzett dramaturgia segítséget kapjon hasonló szakemberek személyében. Hogy ebben a kérdésben se legyen rezignált ez a rövid összegzés, hadd álljon itt Ruszt József elképzelése, mely szerencsés esetben a következő évadban már valóra válna. A zalaegerszegi színház eddig stúdióelőadások tartására használt háziszínpadát fiatal drámaírók műveinek megvitatására hivatott nyilvános fórummá szeretné átalaktíani. Ebben a sorozatban a nézők színészek segítségével ismerkednének meg az új nemzedék műveivel, a színház pedig nyilvános elemzés alá vetné a műveket. A szerző így a színház munkáját, igényeit megismerve építhetné tovább művét. S ha -hozzávesszük, hogy a színházban színészképző stúdió, valamint ,közönségképző”: beavató színház is működik, akkor sokszorosan szurkolhatunk a kiváló ötlet megvalósításáért, mert ezzel kiegészülve létrejönne az ország első korszerű szerkezetű színháza. A fesztiváldí jas zalaegerszegi színház éppúűgy megérdemelné, mint azok, akiknek nem vették el kedvét a körülmények ettől a műfajtól. A magasra tett léc tehát nem -került lejjeb. Sőt, magasabbra. Bizonyára -ismerik Zalaegerszegen a sportban gyakran hangoztatott mondást: a bajnokságot megnyerni nehéz, — de megvédeni még nehezebb. Reméljük, akik eddig segítettek, nem ijednek meg az újabb elképzelésektől sem. Ma már nem csupán egyetlen megye ügye a zalaegerszegi színház. A rangot nem kérték. Megszerezték. 73
