Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Elek István: Szabó Máté: Zöldek, alternatívok, környezetvédők
ELEK ISTVÁN Szabó Máté: Zöldek, alternatívok, környezetvédők Zöldek, alternatívok, környezetvédők. Űj erő, új minőség a világ politikai színképében. Hogy mennyire az, fényesen bizonyítja politikai fogalomrendszerünk szegényessége, amikor leírni, jellemezni akarjuk. Amiként az új művészeti minőség új esztétikát igényel, ez a politikai nyelv újragondolására késztet, cáfolhatatlanul bizonyítva létével a tőke és a munka, a jobb és a bal stb. ellentétére alapozott régi nyelv elégtelenségét a posztindusztriális társadalmak megértésében. Az üdvözítő voltát illető kétely persze nem új jelenség, de más a kétely, és a bizonyításra nem szoruló, mert oly nyilvánvaló, oly beszédes tény, a bizonyíték. Hát nem különös? Az ipari társadalmat a tulajdoni, munkamegosztási, elosztási, hatalmi viszonyok tagolják osztályokra, rétegekre. Politikai pártjai, ha természetesen az általános érdekre hivatkoznak is végső soron, jól 'kivehetően az elsődleges szerkezet által meghatározott materiális érdekellentétekre települnék rá. És most megjelenik a színen egy olyan erő, amely egyszerre tagadja valamennyi szembenálló felet, és azt állítja, 'hogy belső ellentéteik semmik ahhoz képest, ami tőle mindösszesüket elválasztja, egy olyan erő, amelynek társadalmi bázisát pontosabban jellemzi tagjainak értékválasztása, a posztmateriális értékek előtérbe helyezése, mint bármilyen egyéb csoportképző vonás. És nem csak arra képes, hogy tiszavirágéletű mozgalmakat indítson útnak, ilyen-olyan szubkultúrákat hívjon életre, hanem a pártpolitikában is veszélyes ellenféle tud lenni a hagyományos pártoknak. (Legalábbis ami a nyugatnémet Zöldeket illeti.) Miközben politikai programja alapjaiban tagadja a parlamenti politizálás közöttük kialakult, rendíthetetlennek gondolt konszenzusait. Csendes forradalom, Nyugat-Európában — írja a jelenség egyik idézett amerikai vizsgálója. Értékváltás. A nyugati ipari korszak megteremtette az anyagi javak bőségét, és mellesleg olyan problémákhoz vezetett, amelyeket a további növekedésre irányuló politika már képtelen megoldani (bürokratizálódás, környezetpusztítás, fegyverkezés stb.). Létre hívta azonban ez a fejlődés mindeközben — és hadd tegyem hozzá, ez az, amin érdemes elgondolkodni — jelentős társadalmi rétegekben azokat a szükségleteket is az anyagiakon túli értékek iránt, amelyek társadalmi mozgalmak, sőt pártok által megnyilvánítva, képeseknek látszanak a korábbi szemléleti paradigmák, szabályok, formák, hagyományok átalakítására. A régi, növekedésre irányuló politika helyett az életmód-életminőséget előtérbe helyező, a fogyasztási és teljesítménykényszer unalmával, a kívülről mozgatottsággal szemben a tudatos és kritikus fogyasztás, mind keveseb elidegenült munka, önmeghatározás, szellemi és gyakorlati függetlenedés a bürokratikus struktúrák világától. Decentralizált; emberi léptékű, áttekinthető, egymásnak szolgáltató kis világok sejtjeiből álló egész. Nem csupán értékek ideális együtteseként tételezett, hanem a mindennapokban megélt másság. És ez a második társadalom, amely az első társadalom, a hivatalosság, a materiális értékrend világának árnyékában épült ki, a maga sajátos intézményrendszerével, független nyilvánosságával, könyvkiadóival, újságjaival a legkülönfélébb szolgáltatásaival, alternatív életforma-ajánlataivaíl máris számottevően befolyásolja amazt. Ez a második (társadalom a bázisa a békemozgalomnák, az atomenergia-ellenes mozgalomnak, a környezetvédelmi, ökológiai mozgalmaknak. Az új szemlélet és értékrend, az új típusú politizálás ugyan elsősorban a marginális helyzetű, illetve az 767
