Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Elek István: Szabó Máté: Zöldek, alternatívok, környezetvédők
inaktív társadalmi rétegekben hódít (nyugdíjasok, háziasszonyok, diákok stb.), de egyre inkább híveket szerez az új középosztályban is, a betagozódott, bérből és fizetésből élő képzett alkalmazotti rétegekben. A nyugati világnak erről a különös jelenségéről szól Szabó Máté könyve. Személyes tapasztalatai és a szakirodalom alapján ismerteti az ökológia többértelmű fogalmáról folyó nyugati vitákat, az ökológiai mozgalmak USA-beli, franciaországi történetét és jelenét. A karcsú könyvecske nagy részében pedig az NSZK új társadalmi mozgalmait, kitüntetett figyelemmel a Zöldekre. Az ökológiai mozgalom átalakulását párttá, a párton belül ható különféle elméleti-politikai törekvéseket, programjának főbb témaköreit és a párt stratégiájáról, jövőjéről zajló vitákat. Folyóiratcikkek és egy ismeretterjesztő kötet után az első önálló, elméleti igényű hazai munka ez a kérdéskörről. Szemlátomást elsőrangú követelménynek tartja a szerzője a tárgyilagosságot. Ez rendjén is van. Am túlságosan távolságtartónak, hűvösnek, szenvtelennék érzem az előadásmódját. Rokonszenvesebb lenne, ha nem rejtené el ennyire az arcát a szaktudós maszkja mögé, ha nam osztaná ily szűkmarkúan a saját véleményét. Egyáltalán, ha személyesebb viszonyban lenne tárgyával. És hát szívesen olvastam volna egy fejezetet az ökológiai problémakör hazai jelenségeiről is. ökológiai mozgalomról beszélni talán túlzás volna, de mindenképpen érdekes fejlemények tanúi lehettünk a nyolcvanas évék első felében itthon is. Érdemes lenne ezek kapcsán eltöprengeni néhány dolgon. Az elmúlt évtizedek tapasztalati ténye, hogy a nyugati szellemi áramlatok, divatjelenségek, a szemlélet, a gondolkodásmód, az érzésvilág változásai több-kevesebb késéssel, ilyen-olyan mértékben átformálódva rendre feltűnnek a hazai szellemi életben. A hatvanas évek elejétől haladva a máig, ez mind nyilvánvalóbb. A hatvanas évek végén azonban a nyugati és a közép-kelet-európai radikalizmus gondolkodásában még előjelkülönbség volt. Ügy tűnt, ott azért harcolnak, amitől itt szabadulni igyekeznek. Nem véletlen, hogy a nyugati forrongás ideológiájának, az újbaloldali eszmekörnek csupán egy kicsiny értelmiségi csoport lett itthon aktív híve. Mára viszont min/tha elolvadt volna ez aZ előjelkülönbség. S mintha az ökológiai gondolatkörnek jóval nagyobb lenne az esélye arra, hogy társadalmi mozgalmakat hívjon életre ebben a régióban. Az internaconalitás új esélye? A közös boldogtalanságban egységesülni látszó világ egységesülő önvédelmi reflexe? És ami kíséri itthon? Tíz-tizenöt évvel a koegzisztencia elméletéről folyó heves viták után. félszeg adaptálási kísérletek és tanácstalan ellenállás. (Gondolat). 768
