Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Hauber Károly: Jókai Anna: Jöjjön Lilliputba!
HAUBER KÁROLY Jókai Anna: Jöjjön Lilliputba! Találó címet választott legújabb kötetének Jókai Anna; a benne föllelhető tizenhárom írás szinte mindegyike a „lilliputiságot”, az egyéni és társadalmi kisszerű- séget, szűklátókörűséget idézi. „Lilliputot törpék lakják, de korántsem kicsi. Teker- vényesen behálózza a golyót, akár az ér a koponyát” — olvashatjuk a címadó mű ironikus programajánlatában. Ez mondja ki legdirektebben Lilliput könyvbéli jelentését: olyan világ ez, ahol az ember már nem autonóm lény, csupán szerep, a gondolkodás, a sorssal való szembenézés távol esik tőle, látóköre nem terjed túl a „Kaparj kurta, neked is jut!" szemléleten. E társadalmi — emberi közeg veszi körül Jókai Anna novellahőseit. E miliőben próbálnak meg írásainak főszereplői kitörni a középszerűségből, s visszaadván a reájuk osztott szerepet, valamilyen módon megvalósítani önmagukat. Törekvésük azonban majd minden esetben zátonyra fut. Vagy azért, mert lehetőségeik korlátozottak, vagy mert — s ez a gyakoribb — a megoldást rossz helyütt keresik. A Tavaszi hó című elbeszélés diákjai például egy hócsata erejéig sem léphetnek ki a rendnek álcázott „szerep-világból”, mert a felnőttek ezt is megtiltják nekik. Az Ember tervez kiadói lektora legalább saját temetésének módját szeretné maga eldönteni — hiába; a Temetkezési Intézet ezt is átvállalja tőle. S Jókai Anna ironikus — szkeptikus világlátására mi sem jellemzőbb, hogy novellahőseinek többnyire nemhogy a tragikum, de még a tragikomikum sem adatik meg. Jelzésül, hogy az írónő világszemlélete a könyvében lényegileg megegyezik azzal, amely- lyel korábbi műveiben találkoztunk. Az olvasó mégis az újdonságokat érzi erőteljesebbnek. S nem véletlenül: a lényegi hasonlóság mellett ugyanis figyelemre méltó tartalmi és formai változások fedezhetők fel a kötetben — mindenekelőtt az első részében helyet foglaló öt írásban. Ezek kivétel nélkül kiemelkedő világirodalmi alkotásokhoz kapcsolódnak, azoknak mintegy ironikus megidézései. Kísérletnek is fölfoghatok tehát, amelyek főként akkor lesznek érdekessé, ha olyan író vállalkozik rájuk, akinek legnagyobb erénye a mai magyar valóság realisztikus megjelenítése. Vajon miként alakul a klasszikus mű sztorija, ha a jelenbe próbáljuk meg átültetni? Jókai Anna a ciklus két alkotásában törekszik arra, hogy — hiteles környezet és jellemek megteremtésével — az ismert történetet mélyen belegyökereztesse a mai magyar valóságba. (Vörös és vörös, Üdülő a mélyben). S úgy vélem ezek a sikerültebb írásai. A kisregény-terjedelmű Vörös és vörös e szándék megvalósulásának eredményeként válhatott a kötet nemcsak legnagyobb igényű, hanem egyszersmind egyik legjobb alkotásává is. Cselekményének fő csomópontjai, csakúgy, mint a jellemek Stendhal Vörös és feketéjéhez fűzik. Hősnője, a tehetséges, érettségizett fiatal, Szomjas Juli konokul tör célja felé, Julien Soréiként álarcot öltve próbál mind magasabbra jutni a társadalmi ranglétrán. S mert rövidesen rájön, hogy ahhoz a karrierhez, amelyet ő kíván befutni — miként a cím is utal rá — elsősorban egy befolyásos politikai személyiség támogatása szükségeltetik, s mert szert is tesz ilyen segítségre, pályája meredeken ível fölfelé. Falujából egy vidéki egyetemre, majd a fővárosba kerül (a Szomjas Julit körülvevő miliőről mindannyiszor árnyalt és hiteles képet kapunk), s már-már diadalmaskodik, a „Különleges Állami Bizottság" vezetőjének leendő menyeként magas beosztás várományosa, amikor rádöbben: nem képes tovább szerepet játszani. Vesztesen kerül ki így az érvényesülésért vívott küzdelemből. a felismerés azonban, amelyhez elérkezik, kárpótlásul éppen elegendő száV65
