Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - Siposhegyi Péter: Az első gongtól a fődíjig

leges elem, ami sokakat visszatartott korábban a darab megrendezésétől. A királyi trónon ülő Űr pedig azt az illúziót kelti, mintha az ember (valóban önnön istene lenne, s nincs föld és menny, hanem a kettő ‘kicserélhető.

Az előadást megérdemelt siker követte, ami a fővárosi vendégjátékon vált teljessé. A színház rövid története során máig ez a leghosszabb széria a maga huszonnégy előadásával.

A mérce igen magasra került, nem illett leverni. Zalaegerszegen természetessé vált a magas intenzitással előadott igényes játék. Pedig a színészek akkor is, azóta is rendkívüli teher alatt élnek. Nemrégiben olvastam egy másik ígéretesen fejlődő vidéki színházunk fiatal (tagjának a nyilatkozatát, áki szerint a színészek sokallják náluk a hat nagyszínpadi és a három stúdióbemutatót. Mert az országos átlagot figyelve egy negyven főnyi társulatnak ez sók. Zalaegerszegen nincsenek negyvenen, a társulat létszáma az alapítás óta nem emelkedett. Az elmúlt szezonban mégis tizenöt bemutatót tartottak. A társulat az 'évad végére elfáradt, de nem panaszkodott. Igaz, a színész akkor szokott panaszkodni, ha nem (kap szerepet. Ez pedig Zalaegerszegen senkit nem fenyeget. A színház szemlélete, mely nagyon fontos szerepet szán a látványnak, szinte kizárja az egy-két szereplős darabokat, emiatt egy-egy színész legalább öt bemutatóban vesz részt, de a .többség .inkább többen. A jellemző, tekintettel, hogy a színház négy helyszínen játszik, hogy mindenki minden este színen van. Még mielőtt bárki maximalizmussal vádolná Rüsztöt, hozzá kell tenni, hogy ez részben kényszer. A színház szeretne magas bevételi tervet teljesíteni, ez érthető. Zalaegerszegen viszont nem számíthatnak arra, hogy egy darabot megnéz húszezer ember. Ez ott azt jelentené, mint Budapesten hatszázezer néző. Marad a néhány ezer színházbajáró sorozatos becsábítása, ami nem mehet másként, mint gyakori bemutatóval. Ezzel a tizenöt bemutatóval a zalaegerszegi színház mindem más magyar társulatot megelőz. Hlyen körülmények között valóban csak rendkívül felkészült színészek 'tudnak magas szinten helytállni. Ezért is 'értékes az újabb arezzói díj; ha ezúttal társtalanul is szállították (haza az egy évvel korábbi díjhalam részesei, de éppen mert színészi díj volt, mutatta, hogy ,az 'együttes bírta erővel.

Fontos 'kérdés, hogy vajon mit tett hozzá a zalaegerszegi szíhház a magyar szín- log, de egy színiház akkor igazán eredményes, ha félfedezései, játékmódja hiányt házművészet egészéhez. Hiszen az, hogy egy megyének színháza lett, dicséretes depótól az országos palettának nehezen nevezhető szürkeségen. Azaz színt ad neki. Zalaegerszeg olyan játékmód tudója, .amelyet a hatvanas években lengyel iskolának szoktak nevezni, s amely 'éppen a közelmúltban vesztette el legnagyobb alakját, az önkéntes hallgatásba menekült Jerzy Gnotowskit. Ruszt az ő tanítványa, ez kétségtelen. Utolsó rendezésben szinte pontosan ismétel beállításokat a színház lengyel pápájának Akropolisz című előadásából. Vádolhatnánk ezért, hiszen a művészetben átvenni nem a 'legnagyobb dicsőség. Csakhogy ezt Ruszt egyrészt vállalja (névvel és címmel, tehát Grotowskival és Akropolisszal) másrészt az általa művelt rituális színház éppen abban különbözik a naturalista színháztól, hogy igyekszik megtalálni azt iaz ismételhető, egyetemes kifejezési formát, aminek szertartása akár előadásomként is lehet ugyanaz. Hisz a szertartás nem más, mint egy cselekmény lényeges elemeinek újbóli megismétlése annak érdekében, hogy az ismétléssel ugyanazt a lelki hatást érjük el, mint az eredeti cselekmény egykori részesei... Az apró változtatásoknak nincs értelmük, mint ahogy egy fekete köpenyben gyertyát tartó ember sokszáz esetben lehet gondolatok hordozója anélkül, hogy az ismétlést rossz néven kellene vennünk. Arról nem is beszélve, hogy a G;rotowski-féle színház fényévszázadokkal járt a imagyar előtt, így egyáltalán nem .reménytelenség, ha valaki azt a hatást megismétli. A ruszti szertartás elmélyült és kiteljesedett Zalaegerszegen. Nem mintha Ruszt új csodákat fedezett volna fel. Ez a játék egyébként sem új csoda. Csupán arról van szó, hogy a rendező annak biztos tudatáhan, hogy nyugodtan folytathatja munkáját, biztonságossá tett korábban esetleges elemeket, valamint darabválasztásában (mivel senki sem korlátozta) eleve .elképzeléseihez kere71