Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - Siposhegyi Péter: Az első gongtól a fődíjig

Ruszt műsortervének alapállása, s máig legnagyobb erénye, hogy egyszerre tud közönségigényt Ikiszolgálni, és rangos előadásokat teremteni. Zalaegerszegen nincse­nek jávorbajszú ötvenéves ibonvivánok, sem festékgenerálozott hasonló korosztályú primadonnák, hogy néhány jól ismert melódiával élandalítsák a nagyérdeműt. Ez a fajta közönség csalogatás ellentmond Ruszt művészi igényességének. Ugyanakkor tudja azt is sokéves vidéki tapasztalatából, hogy nem lehet csak és kizárólag a leghaladóbb színházi szemléletben gyökerező rótegelőadsokat tartani, mert .akkor előállna az a helyzet, hogy a színház otthon megbukik, s esetleg az évente egyszer-kétszer megtartott fővárosi vendégjátékokon aratja le a sikert. A két üt szintézise egy olyan műsor, amely a legsúlyosabb mondanivalót hordozó ré­tegdarabtól a könnyen megérthetőig, de nem az igénytelenig terjed. Tudják, hogy a zenés, könnyebb műfajnak is vannak értékes alkotásai, egy színház választása nem csupán a Beckettet vagy Lehárt kérdése. A kísérleti évad .legnagyobb és máig legsikeresebb kísérlete A csodálatos man­darin megkamponálása. Ruszt saját legbiztosabb eszköztárához nyúlt vissza, ahhoz a szertartásjátékhoz, .amelyet hazánkban ő lisrner legjobban. Megérezte, hogy az ere­deti librettó egy balett nélkül is eljászthátó történet, amelynek mozgáskombinációi megfelelő előadás esetén a színészi jelenlét nálunk szokatlan pillanatait teremtik meg. Ruszt nem is annyira rendeztt, mint a szó táncművészi értelmében koreog- rafált, hogy ezzel llétrehozhassa az emberi kapcsolatok egyetemes szituációit. Ehhez persze partnerek is Ikellettek, olyan színészek, akiknek mozgáskultúrája, már-már akrobatikus képességei együtt járnak a magas színvonalú mimézissel. Az előadás bebizonyította, hogy a zalaegerszegi színház rendelkezik ilyen művészekkel, mint ahogy azóta az is kiderült, hogy Ruszt együttese ebben a tekintetben kiemétkedik a magyar mezőnyből. Ez pedig nem szerencse kérdése, hiszen nem születésünkkor dől el, hogy hatvankilós aszkéta, vagy teherbíró atléta lesz-e belőlünk. A fiatal zala­egerszegi társulaton látszik, hogy nem elégedtek meg a Színművészeti Főiskola sze­gényes mozgásképzésével, hanem tovább építik saját testüket. Ennek első eredménye volt A csodálatos mandarin arezzói sikere. Az együttes hat díjait hozott a fesztivál­ról, s ha Arezzo nem is a színház Wimbledonja, arra mindenképpen jó volt, hogy iga­zolja az első lépések helyességét, s növelje a közönség bizalmát színháza iránt. Ilyen előzményekkel várhatta a zalaegerszegi Állandó Színház akkor már tizen­nyolcról harmincra növekedett gárdája a nyitást, a színházépület megnyitását. A tervezők jó munkát végezték, hiszen a zalaegerszegi mind megjelenésében, mind felszereltségében az ország egyik legkorszerűbb színháza lett. A nézőteret úgy épí­tés Madách örökbecsű filozófiai remekét mutatta be olyan előadásban, mely alig- tették ki, hogy az utolsó sorok is viszonylag közel legyenek, sőt egy új stúdiószín­padot is létrehoztak az épületben. A nyitány ünnepélyességét .emelte, hogy az együt- hanem (ne óvatoskodjunk, igen!) mérföldkő a darab játszásának (történetében. Gyakran emlegetett áligazság nálunk, hogy a Tragédia nem jó színpadi mű, csupán gondolatisága az, ami magasra emeli. Bár minden tévedés végül is féligaz­ság, ezt a szemléletet leginkább az éltette, hogy a Tragédiát egy darabig nem ját­szották nálunk, majd pedig egy ígéretes szolnoki előadás után két megdöbbentően gyenge, a történelmet revüvé változtató, korszerűtlen előadás következett, — ahogy már megszoktuk manapság, két legnagyobb múltú színházunkban. Ezek után reve- láció volt a zalaegerszegi előadás. A rendező külön-lkülön megteremtette Ádám arcait, s míg az álmodozó Ádám döbbent nézővé fokozódott vissza, cselekvő változatai végigküzdötték az ismert tör­ténelmi színeket. A szemlélő Ádám felerősítette a kontrolligényt a nézőben, a szem­benézés kétszeressóge duplájára növelte a lelkiismeretfurdalást is: Gábor Miklós ballonkabátos bölcs Luciferé pedig kiemelte a játék kortalanságát, aizt, hogy a Tra­gédia végül is bármely pillanatban folytatható folyamát, az ismétlések nem periodi­kusak, hanem egy minden pillanatban meglevő lehetőség alakot öltött formái. Jelentős eredménye volt az előadásnak, hogy nem csinált történelmi május el­sejét ... nincsenek nagy vonulások, kicioomázott tömegek, nincs nemmi Olyan födös­70

Next

/
Thumbnails
Contents