Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Speidl Zoltán: Királyjelöltek. (A trón betöltésének kérdése az ellenforradalmi korszak elején. 1919-1921)
gyarországot is veszélyezteti, és nyomatékosan hangsúlyozta, (a nagyhatalmak?) feltétlenül adják át neki a kormány irányítását. A kormány (sic!) kérte, várjon hat hónapig igényének nyílt bejelentéseivel, ő azonban nem hajlandó ilyen hosszú ideig várni ... Válaszomban nagyon őszinte voltam a főherceggel, és megmondtam Ő Királyi Fenségének, hogy Őfelsége Kormánya még csak fontolásra sem veheti az ő jelöltségének lehetőségét. Később mihelyt alkalmam volt, figyelmeztettem a Főherceg gyóntatóját arra, hogy a Királyi Fenség úgy látszik . . . illúziókban ringatja magát, de válaszából arra következtettem, hogy a (pápai?) nuniciusnak tudomása van mindarról, ami itt végbemegy. Ügy vélem, ajánlatos, hogy erősítsük a jelenlegi kormányzó helyzetét minden véletlen eshetőséggel szemben. Teszem azt legalább hat hónapig, amely idő alatt a (nagy?) Hatalmak valamennyi érdekelt fél megelégedésére dönthetnek a magyar királykérdés bonyolult ügyében. Sürgősen le kellene hűteni József főiherceg (jelenlegi?) igényeit. Ha az ügyet Magyarországra bízzuk, fennáll a lehetősége annak, hogy bármely pillanatban valamely Habsburgot választanak meg az antant hozzájárulása nélkül.” A diplomata két nappal későbbi részletes jelentésében frappánsan jellemzi a főherceg „elképzeléseit”. „Királyi Fenséggel folytatott beszélgetés során nem fedezhettem fel a logikus következtetéséket gondolkozásában vagy nézeteiben, azon nagyon nyilvánvaló elképzelésen kívül, hogy ő majd magát tartja a legalkalmasabb embernek arra, hogy Magyarország királya legyen, és hogyha nem siet, akkor valaki más lép közbe, s elfoglalja helyét a királyi család Zenésszék játékában A Királyi Fenség emelkedett hangon nyilatkozott Anglia iránt érzett szeretetéről, továbbá azon elhatározásáról, hogy jövőbeni kormányzásában őfelsége a király példáját követi, hogy liberális uralkodó lesz, alkotmányos király, így tovább. Hogy mindezt milyen módon akarja megvalósítani, azt nem voltam képes megérteni, legfeljebb annyit, hogy kölcsönös megegyezéssel palotát cserélnek a kormányzóval . . József latba vetett mindent, hogy célját elérje, ám eszköztára meglehetősen szűkös volt; jobbára udvariassági látogatásokra szorítkozott ténykedésében, s különösképpen az angol diplomatákat tüntette ki bizalmával. Általában ő ment, s nem hozzá mentek. Így kereste fel Hohler angol főimegbízottat is 1920. december 30-án. Az angol diplomatának elmondta, hogy addig már nem kevesebb, mint háromszor utasította vissza a magyar koronát, de arról nem szólt: kik és mikor ajánlották fel a trónt neki? Beszámolt a főherceg arról is, hogy jugoszláv részről azt tanácsolták, változtassa meg a család nevét, s akkor királyként Jugoszlávia hajlandó lesz őt elfogadni. A főherceg azt bizonygatta Hohlernek, hogy családja immár 120 éve elszakadt az imperialista Habsburg családtól, kijelentette, hogy ő tiszta magyar, s kinyilvánította: csakis magyarlakta területeket óhajt majd kormányozni. Megígérte: mindenkinél lojálisabb lesz az antanthoz. Hohler igyekezett Józsefet terve tarthatatlanságáról meggyőzni, felhívta figyelmét, hogy a polgárháború elkerülése végett ne törekedjék magyar királyságra. Jelentése végén az angol főimegbízott leírta, hogy a főherceg minden bizonnyal beérné a magyar koronával, s nem törekedne az osztrák császári címre, vagyis: nem lennének túlzott ambíciói. „Őfelsége kormánya — összegezte véleményét — örülhetne, ha egy napon ő és nem más, tehetségesebb vagy nagyravágyóbb herceg foglalná el ezt a pozíciót.” A főherceg mellett fia, József Ferenc főherceg neve is szóba került királyjelölt- kónt. Vele kapcsolatban olasz kombinációkat emlegettek: a Savoyai házból származó Jolanda hercegnővel szerették volna a fiatal főherceget összeboronálni. Nemes római magyar követ 1921. február 27-én Gratz Gusztáv külügyminiszternek írott levelében számolt be a főherceg Rómában tett látogatásáról. A római magyar követ a megoldás esélyeit latolgatva megemlítette: a francia—olasz ellentétekből eredően Franciaország nyilvánvalóan ellenezné ezt a lehetőséget. Olaszország indítékait vizsgálva pedig arra a következtetésre jutott, .......hogy az olasz kormány tán a tervvel 7 43
