Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Speidl Zoltán: Királyjelöltek. (A trón betöltésének kérdése az ellenforradalmi korszak elején. 1919-1921)

foglalkoznék — s ez Olaszország közvetítő szerepének is megfelelne a habsburgutód- államok közt —, hogy Károly királyt a magyar trónról kizárassák s az osztrák magyar monarchia helyreállítása lehetetlenné váljék azáltal, hogy egy Habsburg, azonban magyar nemzeti herceg emeltessék a magyar trónra, aki rokonságban lévén az olasz királyi házzal, az olasz befolyást Budapesten erősíteni tudná. Ezzel Sforza a csehek, a szerbek és a románok előtte jogosnak feltűnő kívánságával számolna s másrészt egy Habsburgnak a magyar trónra való juttatását magyarbarát politika eredményének állítaná be.”

Az olasz terv két szempontból lehetett volna hasznos propagálói szerint. Egyrészt talán összabékíthette volna a „nemzeti királyság” híveit a IV. Károlyt támogató legitimistákkal, mivel a főherceg Habsburg volt, azonban nem a lemondott uralkodó családjából. Másnászt külpolitikai előnyöket is felfedezni véltek a megoldás hívei a tervezetben. Ügy gondolták, hogy a házasság Magyarország olasz részről való elismerését és a Jugoszláviával sok szempontból szembenálló Olaszország szövetségét vonta volna maga után. A terv 1920 elejére azonban kútba esett, s a későbbi magyar—olasz közeledéshez természetszerűleg semmi köze sem volt.

Mozgalom indult egy másik Habsburg, Albrecht főherceg megkoronázásáért is. Ö volt az egyetlen Habsburg (természetesen a trónörökös Ottó mellett), akinek az évek múlásával egyre rosszabbul csengő neve királyjelöltként az egész ellenforradalmi korszakban megmaradt. Albrecht, akinek oldalágon némi árpádházi vért is csörgedeztetek ereiben, elsősorban az Etelközi Szövetség, valamint Gömbös és nem utolsó sorban Prónay támogatását élvezte. Zadravscz István, a hírhedt tábori püspök, a szegedi ellenforradalmánők házi papja naplójában az Etelközi Szövetség (EKSz) és Albrecht kapcsolatáról a következőkeit jegyezte fel:

„Magát Albrechtét, miint (Extestvért) mindenütt előtérbe hozta. (t. i. az Ex.) Nagy gondot fordított arra, hogy a kormányzóval meleg barátságra jusson.” A tábori püspök bizonyítékul egy Albrecht által 1920 augusztusában Horthynak küldött levelet idéz: „Biztosítom főméltóságodat, miszerint úgy azon tudat, hogy az ország sorsa és veztése a leghivatottabb kezekben van, valamint főméltáságoid személyisége a legőszintébb lelkesedés, hűség ás odaadás érzését váltották ki bennem, s leghőbb óhajom, hogy ezen nagy és nehéz munkájában, mely hazánk érdekében még mindnyájunkra vár, teljes erőmből közreműködhessem.” A levél befejező részében hűségéről és szolgálatikéiszségéről biztosította a kormányzót, alki azonban — ha hinni lehet Zadravecznék —, nem lelkesedett túlzottan a főhercegi hűségnyilatkozatért. A tábori püspök ugyanis a levéllel kapcsolatban megjegyezte: „Ezen elejétől végig sajátkezűig írt királyi hercegi levél, összegyűrve, azaz preparálva a Vár egyik W. C. papírtartójában találtatott 1920. augusztus 27-én.” Arról azonban nem ír, ki és hogyan talált ezen dokumentumra; alighanem bohózatba illő szituáció.

Az Ex az ifjú főherceget igyekezett saját érdekeire felhasználni. Ezért aztán, meglehetősen misztikus körülmények, mondhatni hókuszpókuszok közepette, egy felvételi ceremónián 1920. augusztus 5-én a szervezet tagjává fogadta Albrechtét. Bármily szűk körben is történt a beszervezés — írja Zadravecz —, „nagyon gyorsan köztudomású lett a szövetségben, és nagyon természetesen az EKSZ tagjai a legnagyobb részben Albrechtben a jövő királyát látták. Bár az EKSZ hivatalosan sohasem vállalta, de politikája bizony ehhez irányult.”

Albrecht főkortese Gömbös Gyula volt, aki Prónay állítása szerint 1920-ban egyszer a maga fennhéjázó modorában azt mondta a fiatal főhercegnek: „Fenséges kis uram, itt ebben az országban magának kell királynak lenni.” Hírek szállongtak, a főherceg és a kormányzó lánya, Paulett között kötendő házasságról iís.

Egy ideig Prónay is támogatta Gömbös védencét. Propaganda hadjáratot folytatott érdekében, aminek egyik állomása a valamikor 1920-ban megrendezett „Albrecht vacsora” volt a Prónay zászlóalj hírhedt rezidenciáján, a Nádor laktanyában, ahol „kitörő lelkesedéssel és nagy tisztelettel fogadták.”

Albrecht, noha a vele való tervek nem voltak ellenére, nem csak Horthyhoz való rendíthetetlen hűségét igyekezett lépten-nyomon bizonygatni, hanem több ízben utazott Svájcba, hogy az ott élő IV. Károlynál tegyen tisztelgő látogatást, természe744