Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Speidl Zoltán: Királyjelöltek. (A trón betöltésének kérdése az ellenforradalmi korszak elején. 1919-1921)

vonulását nemcsak az ország, hanem az egész monarchia ('kiemelés tőlem S. Z.) érdekében követelik. Ha ugyanis József főhercegnek a hatalomba befészkelni sikerülne magát, akkor Magyarországon élvezett nagy népszerűsége következtében rendkívül nehéz lenne őt helyéről eltávolítani.” Ez viszont — állítólag angol diplomáciai körök szerint — azért lenne baj, mert a főherceg megkoronázása esetén Ausztria és a csehek csatlakozásáról szó sem lehetne. A közelebbről meg nem nevezett körök úgy látták, hogy a restaurációra egyedül Magyarországon érett meg a helyzet, ezért időt kell adni arra, hogy Ausztriában és Csehországban is megteremtődjenek a monarchia restaurálásának körülményei. Mindehhez tegyük hozzá, hogy mint az 1921-es puccskísérletek mutatták, még Magyarországon sem kellettek a Habsburgok, ami pedig a „cseheket” illeti, Benes külügyminiszter, amikor József főherceg trónaspirációi támogatásáért fordult hozzá, illetőleg azt kérte, hogy a külügyminiszter legalább ellenvetéseit vonja vissza. Sir George Clerktől kárt tanácsot, mivel utasítsa vissza a főherceget.

Clerk, mint az angol külügyminiszternek küldött jelentésében közölte, Benesnek kétpontos elutasító választ javasolt. Ezek szerint Csehszlovákiában egyhangú ellenzés fogadná Józsefet, ha pedig Benes titokban próbálna eljárni, az kitudódna, s ártana Benesnek és a főhercegnek is. A második pont pedig arról szólt, hogy az ügyet legfeljebb a nép egy része támogatná Magyarországon. Benes ugyanakkor beszámolt Clerknek párizsi megbeszéléseiről; a francia külügyminiszter, Millerand — szólt Benes beszámolója — kifejtette azon véleményét, hogy szerinte Károly, József, Horthy és valamelyik külföldi dinasztia sarja jöhet a magyar trónra számításba, de — tette hozzá a francia politikus —, szerinte a legtöbb esélye József főhercegnek van. Kijelentette azt is, hogy mindezt hivatalosan nem mondhatja, mert Magyarország Közép- Európa fontos része, s ameddig a királykérdés megoldatlan, ez a térség a nyugtalanság forrása marad.

Hamar kiviláglott az is, hogy a katonai körök ás Horthy számára a főherceg „persona non grata”, így a külföld tiltakozása József ellen nagyon is megfelelt" ezeknek a csoportoknak. Ezt támasztja alá Prónay Pál feljegyzése is. A 'különítményes vezér 1919 nyarán Siófokon tartózkodott és felhívta Horthy figyelmét „a pesti kormányra ás azokra a mester kedésekre, mit a zsidók József főherceg személyével űznek, mert mindez tulajdonképpen a szegedi ellenforradalmi kormány és ő (Horthy) ellene irányulnak.” Más forrás pedig arról számol be, hogy a „főherceg környezete szerint . . . maga Horthy volt az, aki őt visszavonulásra késztette, amennyiben az entente képviselőit vette igénybe jelöltetéséhez.”

A József főherceg megkoronázását célzó mozgalmakról 1919 végén, 1920 elején szaporodtak meg a hírek. A mozgolódások egyes szálai a legfelsőbb katonai körökig vezettek. Ezt tanúsítja egy 1920. január 24-ről keltezett, Kozma Miklóshoz befutott jelentés, mely arról számolt be, hogy Fejér megyében agitáció és aláírásgyűjtés folyik József főherceg érdekében. A szervezkedést egy Vértessy Károly nevű főhadnagy vezette, aki „eljárásiának igazolására mutatott felső helyről — nem a f. v.-től (föve- zérség) — kapott megbízatást, valamint az előzőleg már József főherceg mellett meg- nyilatkozottak részére Algya vkf. ezredestől a köszönő levelet József főherceg nevében.”

A kampány legfőbb vezetője Friedrich István korábbi miniszterelnök volt. Szándékait nem is titkolta, sajtó útján tette közzé álláspontját, melyben egyértelműen leszögezte, hogy a főherceget akarja államfőnek. A „Királypárt” is József mellett állt ki. A minisztertanács 1920. február 6-i ülésén az akkor hadügyminiszter Fridrich Huszár miniszterelnök kérdésére kijelentette: szerinte „vagy Károly vagy Ottó (mellette József főherceg miint régens) vagy József főherceg kell, hogy király legyen.”

A főherceg törekvései azonban ingatag alapokon nyugodtak. Bizonyíték rá többek között A thelstan-Johnson angol diplomatának a Foreign Office számára küldött, 1920. november 15-én kelt távirati jelentése. . . József főherceg tegnap teára hívott palotájába, és elmondta, hogy reggel beszélgetett a kormányzóval. A Királyi Fenség, a találkozóról szóló beszámolója szerint, melyet én kénytelen vagyok némi fenntartással fogadni, megmondta a kormányzónak, helyzete most annyira ingatag, hogy Ma742