Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Baranyai György: Griffek a ködben (tanulmány)

szedni sátorfájukat. Az óceánpartiak pedig tengerkiáradás ködpárája miatt hagyták el területüket s a griffek tömegének feltűnése miatt. Ezekről a lényekről az a hír járta, hogy addig nem nyugszanak. míg az emberi nemet fel nem falják. Ilyen riasztó veszedelmektől hajtva a népek szomszédjaikra törtek s miután a támadók erősebbnek bizonyultak, a megtámadottak hazájukból, távozni kényszerültek. Eképpen eljutottaK az elűzött saragurosok is lakóföld keresése közben az akatíros hunokhoz, ezekkel sok csatát vívtak s a néptörzset legyőzték, majd a rómaiakhoz jöttek, meg akarván nyerni barátságukat. A császár és a környezetébe tartozók jóindulatúan fogadták s megajándékozva bocsátották el őket.” Antik Tanulmányok 1967 2, 257. p. A Priskos-töredékei eredetiben közli Mohay, im. 259. p. A gondos fordításokon túlmenően az eredeti szöveget, s az Aeneis megfelelő helyeit különböző nyersfordításokban is tanulmányoztam. E konzultatív segítségért köszönetét mondok dr. Szabó Bé Iának, Markó Imre Lehelnek, dr. Tóth Istvánnak és dr. Bilkey Irénnek.

10. Hegel-idézet: Hegel: Előadások a világtörténet filozófiájából. Akadémiai Kiadó, Bp., 1966. 609 p. és 769. p. 8—9.

jegyzet.

Marx-idézet: MEM, I. köt. 102. p.

11. Moravcsik, im. 128—129. p.

12. Szepes Erika: A hármasság mint a bölcsesség alapegysége, in: Jel és közösség. Akadémiai Kiadó, Bp., 1975, 109—110 p.

13. Trencsényi-Waldapfel Imre: Az Aeneis és költője, in: Aeneis, XXI. p.

14. Lexikon der christliche Ikonographie. II. 1970, 202—203. p. E lexikon hivatkozik a következőkre: G. Wilpert: I Sarcofagi cristiani antichi. 1—2. Rom, 1929—1936. — (I 142 Abb. p. 141.); H. Gombért: Der Freiburger Münsterschatz. Fr—Bs—W 1965. 45 S.; G. Jászai: Zum ikonol. Progr. des goldenen Tragaltars des Freiburger Münsterschartzes. Fr. 1970. — A hivatkozott Lexikor I—vili. kötete 1968— 76 között jelent meg. Herder. Rom—Freiburg—Basel—Wien.

15. Darkó, im. 7. p.

16. Moravcsik, im. 147. p.

17. Moravcsik, im. 149—150. p.

18. Apollodórosz: Mitológia. Fordította Horváth Judit. Európa Kiadó, Bp., 1977, 10. p.

19. Kerényi Károly: Görög mitológia. Gondolat, Bp., 1977. 281—282. p.

20. Apollodórosz. im. 48. p.

21. Az Aeneis VII. 701—705. latin eredetiben ez:

dánt per collá modos. sonat amnis et Asia longe pulsa palus. nec quistuam aeratas acies ex agmine tanto

misceri putet, aeriam séd gurgite ab alto

urgeri volucrum racarum ad Utóra nubem.

Mivel mondandónk lényegén nem változtat, a magyar olvasó számára írt dolgozatban Lakatos István kiváló műfordításához kötődve fejtegetem azt, amit tudósabb szerző a latin eredetihez kapcsolódva tenne. Hasonló a helyzet a

Priskos-töredék esetében is. Remélem, könnyelműségem nem okoz félreértést. Strabón egyik helyén így ír a Maiótisról: ......... torkolatát Kimmerikos Bospor

osnak nevezik, kb. hetven stadionnál nagyobb szélességgel kezdődik ott. ahol Pantikapaion környékéről Ázsia legközelebbi városába Phanagoreiába átkelnek ; végződni azonban egy ennél sokkal keskenyebb tengerszorosban végződik. Ázsiát Európától ez a szoros választja el és a Tanais folyó, mely vele szemben északról folyik ebbe a mocsárba, melyek egymástól mintegy 60 stadionnyira vannak.” (Strabón: Geógraphika. Gondolat, Bp., 1977, 327. p.) Az említett mocsár, a „Sapra limné”, a Krím-félszi- get keleti részén volt. Strabón szerint: ,,Itt van ez a 40 stadion széles földszoros, mely az űn. rothadt mocsarat elválasztja a tengertől és a Taurisi vagy Skytha-félszigetet alkotja; némelyek a földszoros szélességét 360 stadionnyira becsülik. A rothadt mocsár állítólag 4000 stadionnyi és a Maiótis nyugati részét alkotja, a Maiótissal egy nagy torkolat köti össze. Nagyos iszapos és összevarrt (bőr) csónakokkal is nehezen járható. A szelek ugyanis a zátonyok fölül köny- nyen elhajtják a vizet, aztán ismét megtöltik a medret, úgyhogy a mocsarak nagyobb sajkákkal nem járhatók. Az öbölben három kis sziget van, a part mentén meg sekély részek és néhány szirtszerű hely” (Strabón, im. 325. p.)

22. Benedicty Róbert, Antik Tanulmányok 10 1963, 61. p. és uo. 11. jegyzet.

23. Mohay, im. 265. p.

24. Bevezetés a magyar őstörténet kutatásainak forrásaiba. Szerkesztették: Hajdú P.—Kristó Gy.—Róna-Tas A. Irta és ösz- szeállította: A Szegedi Őstörténeti Munkaközösség. Tankönyvkiadó, Bp., 1976.

1. : 2. köt. (a továbbiakban röv.: Bev. I:

2. ), 123. p.

25. Alföldi András: A római világ nagy

válságának szemléletéhez. Századok, 1937/9—10, 444. p.

26. Apollodórosz, im. 168. p.. jegyzet.

27. Bev. I. 2, 132. p. ,

28. Vojtech Zamarovsky: Istenek és hősök a görög—római mondavilágban. Móra Bp., 1970, 171. p.

29. Hésziodosz: Munkák és napok 108—109. 121—126. in: Sarkadi János: Görög vallás — görög istenek. Gondolat, Bp., 1971.

30. Strabón: Geógraphika. Fordította dr. Földy József. A fordítást az eredetivel egybevetette és az előszórt írta dr. Balázs János. Gondolat, Bp., 1977, 261. p.

31. Hodinka Antal: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Bp., 1916. 33—35. p.

32. Bev. I: 2, 134. p. — E követjárás leírásában említette Priskos, hogy ha Attila a kelet-rómaiak ellenségeit, a perzsákat is legyőzné, milyen újabb veszedelmet jelentene ez a kelet-római birodalomnak, mert akkor még erősebb pozícióból követelne tőlük még több adót (Szabó Károly: Kisebb történeti munkái.

Bp., 1873.v I. köt.)

33. Bev. I: 2, 151—152. p.

34. Mohay, im, 259. p. — Moravcsik tanulmánya: Magyar Nyelv 26 1930.

35. Mohay. im. 260.

73a