Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Baranyai György: Griffek a ködben (tanulmány)

te-e? Ilyen módon tette-e? Vett-e át tőle innen bárki, vagy Priskos a tudósításához népneveket?

A bővítés mellett szól, hogy Eunapios itt olyasmiről írt a vergiliusi minta nyomán, amit fontosnak, hangsúlyosnak tartott — remélem, hogy az eddigiekből ez kiderült —, s ennek nyomatékot a folytatólagos történet, az egymással küzdő népek említése adhatott. A valóságos események ismeretének hiánya a legkevésbé sem akadályozhatta meg ebben. (Ellenkezőleg, a részlettények ismerete zavaróbb lett volna.) Azt végképp nem hiszem, hogy Eunapios az oly műgonddal csiszolt történetében az óceánparti népek elköltözésénél befejezte volna a Priskos által átvételre érdemesített történetét. Ha itt megáll, s az eseménysort nem viszi tovább önnön ízlése, műveltsége, s a megkezdett szöveg belső logikája szerint — ez ugyanis az óceánparti népek említése után már illően kitalált népnevekkel kívánt még valószerűbb folytatást! — akkor Prisíkos miért használta volna fel? Kellett volna-e neki? Eunapios ezen történetét inkább azért vette át Priskos, mert abban valóságosnak tűnő népnevek is szerepeltek, s így a szöveg ezen részleteiben kiváltképp valóságosnak mutatta magát, hitelesítette az egészet is.

Talán el lehet fogadni egy olyan feltevést, hogy Priskos átvette ugyan Eunapios történetét az egymást űző népekről, de abban a népneveken módosított.

Milyen népneveket adhatott Eunapios?

Ha a vergiliusi alapminta analógiája alapján a griffek miatt elköltözni kényszerülő óceánparti népekben Bizánc megnevezetlen szövetségeseit vélelmezzük, akkor az általuk elköltözésre kényszerítettek nyilván nem lehetnek barátok, hanem ellenségek, s ennyiben a griffek -potenciális szövetségesei, ezért alviláginak minősülők, tehát olyan népnevet kell ikapniok, amely kifejezi ezt: „Avernus”-ia!k. Eszerint Eunapios ismét az Aen-eisiből merített. Aki képes arra, hogy a „madaraknak zúgó fellege tör fövenyére a partnak a mélyből”-t az ismert módon felhasználja, attól egészen természetes feltételezni ilyent. Ha „madarak” késztetik kimozdulásra a parti népeket, akkor ezek miért ne a „madártalanokat” vessék ki helyükről? Ugyanis a „madár- talan”-t jelentő görög szónak, az „Aornos”-nak (VI. 239—242.) a latin megfelelője „Avernus” (VII. 91.) Vergilius „az Avernus dögletes torká”-ról (VI. 201.) ezt írta: „Merre madár sem jár, -mert megjárná, ha merészen / Arrafelé venné útját: a homályos üregből Oly mérges gőzök csapnak fel szünetlen / / Ezt magyarázza a gráj helységnév is, hogy Aornos /” (VI. 239—242.). Egyébként az Avernus — az itáliai Aornos, amelynek közelében van Sibylla barlangja, s átvitt értelmében: az Alvilág — egy mocsaras tó Cumae mellett, Campania tartományban.

Közbev-etőleg megjegyzem, hogy Strabón (k-b. i. e. 64—63—i. sz. 19.) a 12 könyvből álló hatalmas művében, a Geógraphika-ban az itáliai Aornosról szóló helye előtti pontban ezt írta: „Ezek után -Kymé következik, a khalkisia-k és kymaiaiak legrégibb alapítása; ez ugyanis a legrégibb valamennyi sic-iliai és itáliai gyarmat között. A gyarmatalapítók, a kymaiai Hippoklés és a khalkisi Megasthenés megegyezett egymással, hogy az egyik félé legyen a gyarmat, a -másik fél pedig a nevet adja, ezért nevezik most Kyimének, holott az alapítók valószínűleg khalkislak voltak. Eleinte szépen gyarapodott mind a város, mind a Phlegraion síkság, ahová a rege a gigászok küzdelmét helyezi, természetesen nem egyéb okból, minthogy a föld termékenysége miatt állandó harcok színhelye volt; később azonban ikampánok kerítették hatalmukba a várost, s nagyon gőgösen bántak a lakossággal, még asszonyaikat is birtokukba vették.”'m Érdekes és talán nem egészen véletlen párhuzamot -mutat a kiemelten jelzett kifejezésekkel a XI. században készült orosz öskrónika avarokról szóló mondái része: „Ebben az időben voltak az oborok is, akik Iraklij császár ellen hadakoztak és kis híja volt, hogy el -nem fogták. Ezek az oborok hadakoztak a slovenekkel és megnyomorították a dulebeket, akik slovenék voltak és erőszakoskodtak a duleb asszonyokon: ha egy oborin utazni akart, nem engedett lovat, sem ökröt befogni, hanem 3, 4, 5 asszonyt fogatott a taligába, s úgy húzatta magát. Így kínozták a dulebeket. Az oborok ugyanis magas termetűek és kevély lelküek voltak. És az Isten elveszítő őket és elhaltak -mind és nem maradt egyetlen oborin sem és máig él az oroszoknál a

735