Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Baranyai György: Griffek a ködben (tanulmány)

mán „griffek" elnevezéssel illette. Mivel az így kifejezett és folyvást áradó pusztító hírű erők ugyancsak nagy hadat alkottak nála — szerzőnk egyébként a Sibylla-jóslat- tal, az emberi nem felfalásának hírével is kifejezte ezt —, a griffek nem szűnő tömegéről írt. A „fövenyére a partnak” kifejezésből nála „az Óceán partvidéke” lett, s mivel a „madarak" származására utaló „mélyből”-t — ami itt már az alvilági lenn

— az átvételre is alkalmassá tágította a hasonlításban „odalenn” megjelenő „Ázsia árja" (pontosabban: 'Ázsia távoli lüktető mocsara’), ez pedig az átvételben már nem csak a Keletnek, s az alvilági lentnek, de a költőien felfogott Ázsiának, mint a tengernyi ellenséges áradat általában vett származáshelyének is tekinthető, így itt a költőien megnevezett Ázsiát jelenti az „Óceán”, következésképpen a bizánci szövegben „az Óceán partvidéke” földrajzi értelemben nem más, mint Ázsia és Európa akkori határvidéke lehet. (Tehát a Tanais s máginkább a Maeótis, vagyis a Don és az Azovi- tenger környéke, estleg még a Pontos — a Fekete-tenger — keleti partja.)

Bár a két szöveg szoros egyezéséhez — s így a vergiliusi minta felhasználásához

— kétség nem férhet, „az Óceán kiáradása folytán keletkező köd." és a „griffek” említése további magyarázatot kíván.

A „köd” itt az alvilági jelleget érzékelteti. Vergilius az Aeneisben az Alvilágot „a köd tágas birodalmá”-nak is nevezi (VI. 886.). Ez a hely, ahol „tódultak az árnyak” (VI. 305)., s „mint a madárhad tengeren át ha eléri a szárazföldet, a forróbb tájat a tél zordsága elől, — úgy szálltak a lelkek” (VI. 310—312.); „a Styxnék láthatod itt mocsarát” (VI. 322—323.); „Mint igyekeznek a Styx fövenyéhez a néma berekben” (VI. 386.); „e gyűlölt láp szomorú vize” (VI. 438.); s végül: „A köd tágas birodalmát így járják be” (VI. 886—887.).

A „mélyből” jött „madarak” miért kapták az átvételben a „griffek” elnevezést? Nos, a homérosi eposzok egyik kommentátorát, a sképsisi Démétriost (i. e. 200 körül született) utánzó Apollodórosz (i. e. 2. században élt) a rendszerező Mitológiá-jában a griff eket alvilági büntető funkciót ellátó lényekként említi: Titüosznak „még halálában is bűnhődnie kell: a Hadászban griffek lakmároznak a szívéből.”18 Ezek az alvilági büntető lények lesznek a funkciójuknak megfelelően a bizánci szerző griffjei, ezért nevezhette griffeknek a vergiliusi mintában szereplő madarakat. Megjegyezzük, hogy a „mélyből” jött „madarak” ilyen griffekként való megnevezésében a bizánci szerzőt egy Aeneis-kommentár is segíthette: Az Aeneis ókori kommentátora, Servius az Arés által nevelt emberevő madarakról írt. Kerényi Károly Görög mitológiá-jában111 olvasható erre utalás „A Stymphalos-tó madarai” című részben (a megfelelő jegyzethivatkozásokkal együtt): „Azt beszélték, ezek a mocsári lények (Pausanias Pe- riegeta 8.22.7.) emberevő madarak voltak, Arés nevelte fel őket (s. Ve. A. 8.299: scholium in Servius vei Probus in Vergilium, Vergilius Aeneis 8. 299.)” Vergilius a hivatkozott helyén Styx-tavi — vagyis alvilági — lényekről szólt, mégpedig a görögök legkiválóbb mitikus hősének, Herculesnek érdemeit dicsérve, eképp: „Tőled retteg a Styx-tava, tőled az orcusi véres / Vackon ülő kapus-eb, félig falt csontjai halmán: Ám te e lényektől nem ijedtél meg, se Typhoeus Fegyvere felmeredő pengéje előtt, sem eszedtől / Nem fosztott meg, körbe-sziszegve a lernai hydra” (VIII. 296—300.) Tehát Servius az Arés által nevelt emberevő madaraknak értelmezte ezeket az alvilági — Styx-tavi lényeket: a „Tőled retteg a Styx-tava” kifejezést úgy magyarázta, hogy Herculestől ennek alvilági lényei — amelyek Arés által nevelt emberevő madarak — s rettegnek, miként rettegettt tőle „félig-falt csontjai halmán” „az orcusi véres vackon ülő kapus-eb” is.

Arés a háború és az öldöklés istene. Bőven foglalkozik vele Apollodórosz Mito- lógiá-ja is. Említi, hogy volt, aki a győzelemre segítő „fegyvereit és lovait Arésztől kapta.”20 Talán nem érdektelen: az Aeneis VII. énekében, az új hazát s világbirodalmat alapító Aeneas által vezetett trójaiak és szövetségeseik ellen felvonuló Turnuspártiak Messápus nevű vezérénél — aki Arés isten kegyeiben lehetett, mert ő az, „akit sem a tűz nem fog, se vas éle” — szerepel nemcsak a ló, de a konkrétan megnevezett fegyver, a kard is:

731