Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Baranyai György: Griffek a ködben (tanulmány)

feltámadás jelképei. Egyébként tudvalévő — s Mankó Imre Lehel szíves forrásközlése is ezt erősíti meg —, hogy a korakeresztóny és koraközépkori ikonográfia tanúsága szerint a griffek sírőrző szimbólumokként szerepeltek, mint a feltámadásnak és mennybemenetelnök szimbólumai.14 A keresztelőkápolnákban is megjelennek. Mar- czali Henrik nagy történelmi sorozatában látva a rajzot, egyszer Aquileiába vetődve, a bazilika baptisteriuimában kerestem őket, ám nem volt szerencsém, mert idegenvezetőnk eltérített.)

III.

A bizánci szöveg legizgalmasabb része szerintem ez: „az Óceán partvidékén lakó népek” .........földjüket az Óceán kiáradása folytán keletkező köd miatt hagyták el azért,

m

ert griffek tömege tűnt fel. Az a hír járta ugyanis, hogy ez mindaddig nem szűnik meg, mígcsak fel nem falják az emberi nemet.”

A híres magyarázatról, az ügyesen költött Sibylla-jóslatról némi fogalmunk már van, bárki legyen is a szerző. De az ezt megelőző mondat — a kiemelten jelzett — vajon mit jelenthet és honnan való?

Alapvetően Róma nemzeti hőskölteményéből!

Kevésbé csodálkozunk ezen, ha arra gondolunk, hogy „a »bizánci« elnevezés a késői utókor mesterségesen megalkotott fogalma. A bizánci államalakulat bukásáig, a XV. századig viselte a Római Birodalom büszke nevét, és a magukat valójában rómaiaknak tartó bizánciak számára saját országuk története a rómaiak történelme volt.”15 Aztán eszménye, szelleme, műveltsége az újkorba hatolt: „Ami a nyugati, germán-román népek számára Róma volt, az lett a keleti és déli szlávok számára az »Új Róma» vagy ahogy ők nevezték, Cargrad.”"1 Sőt: „orosz földön nemcsak a bizánci művelődés sok eleme és formája honosodott meg, hanem a bizánci állameszme is gyökeret vert... A XVI. század elején .. felbukkan és gyökeret ver az a gondolat, hogy Moszkva Bizánc örököse, a »harmadik Róma«, amit a pszkovi Filofej fejedelem úgy fejez ki, hogy »két Róma elbukott, de áll a harmadik«. A cárizmus megalapításával (1547) és az orosz patriarchátus felállításával (1589) Oroszország formailag is átveszi a bizánci császárság politikai és az orthodoxia egyházi örökségét. Az orosz cárok, akik magukat Augustustól származtatták, Istentől rendelt feladatuknak tartották, hogy a bizánci örökségre igényüket fenntartsák.”17

Teljesen érthető, hogy a bizánci szerző az augustusi aranykor költőjéhez fordult. Tekintsük a bizonyító részleteket.

Az Aeneis VII. énekében az új hazát s világbirodalmat alapító Aeneas által vezetett trójaiak és szövetségeseik ellen felvonuló Tumus-pártiák Messápus által vezetett, s „érces erők”-ből álló „nagy had”-a (VII. 703—704.) mint „madaraknak zúgó fellege tör fövenyére a partnak a mélyből” (VII. 704—705.) Tehát a „mélyből”, az alvilágból, s az ellenfél így alvilági madarakhoz hasonlított. Előtte pedig ezen ellenséges had ütemes dobogásától -és zengésétől egy hasonlításból olyannyira kitágul a költői helyszín, hogy „odalenn belerezdül Ázsia árja" (VII. 701—702.) Ezáltal sejtetett, hogy a küzdelem világméretű jelentőségű, s anticipálja a fordulatot, hogy az ellenség a Kelet, tehát a másik — a megszülető Római Birodalom — lesz a Nyugat.

Ami Vergiliusnál még csak hatást fokozó hasonlítás, sajátos hasonlóságra épülő kép volt, abból a bizánci szerző jelképet alkotott. Ehhez az ötletet s a mintát egyaránt innen vehette: „Senki nem is hinné, hogy ily érces erők kavarognak / Ebben a nagy hadban, hanem inkább, hogy madaraknak / Zúgó fellege tör fövenyére a partnak a mélyből.” (VII. 703—705.)

Természetesen, a bizánci szerző nem azért változtatott, mert így hihetőbb, amit mond, s talán már az eddigiekből is kitűnt, hogy a minta felhasználásával irodalmi műveltségét korántsem öncélúan mutatta. Eljárásának mozzanatait rendre rekonstruálhatjuk, általa szövege pontosabb értelmet kap: ő az alvilági madarakat — miként alább részletesebben kifejtjük — az Aeneis Se rvius-kommen tápjából ismert Arés- nevelte emberevő madaraikkal azonosítva használta fel, s Apollodórosz griffjei nyo730