Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Beöthy Mihály - Fehér András - Ferenczné Árkos Ilona - Ferencz Csaba - Hennel Sándor: Észrevételek a "korona-kutatás" kapcsán
varinak, amiről Kovács József kör alakú, szimmetrikus Koronában gondolkodva megfeledkezett. Az általa elővezetett „aritmetikai rend” azt példázza, hogy ezt nem tervezte és nem építette meg a készítő. A Fibonacci-számsorozatba ugyanis ©gyes számok beleillenek, mások sem oda, sem máshova, s a Fibonacci számsorozat tagjai közül egyesek szerepelnek (1, 5, 8, 21, 34, 55), míg mások nem (2, 3, 13, ...). Mivel az előforduló számok vagy eleget tesznek egy vélt rendszernek, vagy nem, a kapott eredményt a feltételezett rend előfordulása cáfolataként kell értelmezni. * Kiemelkedő fontossága miatt nem lehet eléggé méltatni Csömör L. és társai azon felismerését, hogy az eddigi történeti datálások alapját képező (és ugyanakkor nem kevés értelmezési problémát is okozó) hátsó 3 uralkodó kép (Mihály Dukász, Konstantin és Geobitz) eredetileg nem volt a Koronán! Ez triviális Dukász Mihály esetében, hiszen egyszerűen nem fér be az eredeti foglalatba, eléje szegecselték.'11 Örömmel üdvözöljük, hogy ezt már történész is belátta, amikor kijelentette, hogy Dukász Mihály „eredetileg nem lehetett ott, ahol ma látható.”2:iAnnál érthetetlenebb, hogy a régi nézeteket mentendő, az abroncson a hátsó nagy ékkő helyére szeretné képzelni a Dukász képet, hiszen elemi úton is meggyőződhetett volna róla (fényképeiken mérve, stb.), hogy a kép se állva, se fektatve, se egyenesen, se ferdén, sehogyse fér oda. Persze elég idétlenül is nézne ott ki, megbontva az egész abroncs harmóniáját! Mindenesetre ez a sarkalatos felismerés tág teret nyit a további kutatások számára, s egyidejűleg véglegesen megdönti az ezen képekre alapozott hipotézist, ti. hogy az alsó abroncs külön korona lett volna, melyet I. Géza királyunk a kortárs VII. Dukász Mihály bizánci császártól kapott. — A többiek sorába nem illő képeket törölhetjük a Korona eredete vizsgálatánál a jellemző jegyek közül, a hozzájuk kapcsolódó nézetekkel együtt. Csömör L. és társai érvelését a méretrend oldaláról meg tudjuk erősíteni. Ugyanis a Dukász Mihály káp méretei nem illenek a Korona egészén végigvonuló szigorú méretrendbe. A kb. 1,5X1,8 hüvelykes méret az 5. ábrán részletezett geometriai rendbe értelmesen nem illeszthető be. Ugyanakkor a foglalatban eredetileg (kazettástól) kb. I, 25X1-1 hüvelykes kép lehetett, ami beleillik a méretrendbe. Ekkor ugyanis a kép 2 ftp 1,24 hüvelyk magas és Ax <p =1,73 hüvelyk széles. Külön érdékessége, hogy nem „egyforrású” a képméret, hanem egyszerre köt a 2 hüvelykes ibázismérethez és a Pantokrátor-képek rajzolatméretiáhez is. Részben ez az alapja azon vélekedésünknek, hogy az eredeti hátsó kép a Boldogasszonyt ábrázolta volna. — Elfogadva Csömör L. és társai érvelését a másik két kép esetében is hozzátehetjük, hogy mind a Konstantin, mind a Geöbitzas kép rajzolata a többi képhez képest (kivéve a hozzájuk hasonló Dukász képet) szétszórt, rendetlen, nem illik bele az 5. ábrán látható és a többi képen pontosan érvényesülő rendbe. Az, hogy kik voltak a hátsó oromzat képén látható személy „kísérői”, e pillanatban teljességgel megválaszolhatatlan, s csak művészettörténészi közreműködéssel, a Korona és a jelvényegyüttes keresztény jelentéstartalma elég alapos megismerése után tisztázható, ha egyáltalán tisztázható. * Ismételten visszatérő kérdés, hogy miért görög feliratosak az abroncs képei és miért latin feliratosak a pántok képei. Ha a Korona egységes, eleve ilyennek készült, akkor ez a kérdés még súlyosabban merül fel. Elemzésénél azt is kiemelten figyelembe kell venni, hogy a Korona jelképrendszerében a kétféle „betűsor” együtt, de jól felismerhető, határozott elválasztottsággal szerepel. A feliratok kétnyelvűsége önmagában nem bizonyítja (sőt nem is valószínűsíti), hogy különböző helyen, különböző célra készültek volna, hiszen ókori-középkori templomokban is maradt fenn éppen ilyen nyelvi kettősség — falra festve, kirakva. A római (katolikus) egyházban egyébként a X—XI. században csakúgy, mint a XX. században (!) a görög és a latin nyelv együttes használata általános gyakorlat, a II. Vatikáni Zsinat előtt érvényes előírások szerinti latin-nyelvű mise görög nyelvű 720
