Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Markó Béla: Siető idő, Ahogy az autóbuszon csüngnek reggelente, Vitrail a múló időről, Kedves Kasszandra (versek)
Vitrail a múló időről Az ablakon derékig kihajolva, mint életéből,,szívszakadva vár hű szeretőd, fiad, lányod, s mióta már? Nézd, anyád is lábujjhegyre áll, úgy les neád, s te hol vagy? Szinte feldől a ház, hogy mind-mind egyfelé figyel, s mint nehezéket, kidobálják lentről éveiket, mert csak az múlik el, mi bent marad, de ifjú arcukat ott látni változatlan, ott ragyognak éjjel is, nappal is, míg vágyakoznak % utánad, és te merre jársz? Utat tévesztettél? Bent már szakállas férfi fiad, s az ablakon egy gyermek néz ki. Kedves Kasszandra Nappal van, mégis szemfájdító sötétség hull reám, s ha önfeledten forgolódom a fűben, ha boldogan tépem ruhádat, és sikoltva belém kapaszkodsz, ki tudja, hány tücsköt, szöcskét, hangyát nyomunk agyon, ki számlálja? Belerándul minden, ahogy kiáltasz, megbillen egy másik, kisebb világ, s örömünktől végigsöpör rajta a pusztulás, mit jósolsz, Kasszandra? A kávéscsészék aljáról a maradékot kilöttyintik, combjukat összeszorítják, elmossák életemet, mit jósolsz hát? Jósolsz-e nekem?
