Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Markó Béla: Siető idő, Ahogy az autóbuszon csüngnek reggelente, Vitrail a múló időről, Kedves Kasszandra (versek)
Erdő, mező zöld szobája lefüggönyözve, mit árultam el? Vajon mit? A megthalást-e? A feltámadást-e? Kedves Kasszandra, ott a vérem előtted, olyan, mint egy madár, mint egy fa, mint egy szétmázolt rajz, mint egy pitypang, osaik fekete, fekete, fekete! Ne jósolj nekem! Ügyis tudom! Most -még ötfelé ágazó, forró ‘kezemen semmi nyom, sem bakancs, sem ík-erék, sem tűsarak stigmája tenyeremen. Most még belenyilallunk a fűbe, a földre, az égbe, de ha felüliünk, térdemen fekete pontok, hangyák vagy tücskök vére, s messzevakító hátadon, combodon is fekete pontok, hangyák vagy tücskök vére, szerelmem! 675
/
